Meghalt az asszony, aki szép volt s akit versben dicsértem én

Umrla je ta žena koja je lepa bila i koju sam u pesmi celivao

mondom bizony, meghalt már szegény.

velim bogme, jadna je umrla.

Mint az árva, búsan és sután

Poput sirotice, otužno nezgrapno

egyre sírdogált. Csak sírdogált s letért a földi utakról

je plakala. Samo je plakala i popodne jednog praznika

örökre egy ünnep délután.

sa zemaljskog puta zauvek je skrenula.

Az enyém volt ő s engemet, mint rózsát viselt a kebelén

Moja je bila a ona me je na grudima kao ružu nosila

s maga is egy rózsa volt szegény.

i jadica sama je ruža bila.

Ki érti meg súlyos bánatát?

Ko shvaća njenu pretešku tugu?

Virágot szedett a réteken egy nyárvégi nap alkonyán

U suton jednog kasnoletnjeg dana na livadi je cveće brala

aztán sírt és megölte magát.

pa zaplakala i ubila se.