Előtted megyek,

Ispred tebe koračam,

te én előttem.

ti ispred mene.

A koranap aranylánca

Na ruci mi zlatna niska

csilingel kezemen.

jutarnjeg sunca zveketa.

Hová mégy – kérdezem,

Kuda si krenula – pitam,

feleled – nem tudom.

odgovaraš – ne znam.

Siettetném lépteim

Ubrzao bi korake

de te jobban sietsz.

al ti si brža.

Előtted én

Ja sam ispred tebe

te én előttem.

ti si ispred mene.

Egy kapu előtt mégis megállunk.

Ispred jedne kapije ipak zastali.

Megcsókollak,

Dao sam ti poljupca

te nekem adsz csókot,

i ti si meni dala,

aztán elindulsz szótlanul

pa bez reči krenula

és magaddal viszed életem.

i život mi ponela.