te nem tudod ezt nem is tudhatod

ti to ne znaš niti možeš znati

ha mindenre megtanítottak

iako su te na sve naučili

erről hallgattak előtted

to su prešuteli

nem látod nem hallod nem érzékeled

ne vidiš ne čuješ ne osećaš

a névtelent – sarokban meglapul

bezimenog – u uglu se skriva

a ráncok száját sötéttel tömi

bore usta tamom puni

elmélyíti a vonalakat

produbljuje crte

betölti a tárgyak öbleit

ispunjava udubljenja predmeta

fölhasadó fényből összecsapódó árnyékból

iz sklopljene sene rasprsnute svetlosti

feketén és fehéren integet

crno i belo maše

te nem tudod ezt nem is tudhatod

erre nem tanítottak az iskolában

ti to ne znaš niti možeš znati

erről jólértesült társaságokban sem beszélnek

na to te nisu učili u školi

de holnap vagy holnapután

o tome u dobroobaveštenim krugovima se ne priča

talán már ma este is

ali sutra ili prekosutra

fejedhez kapsz mint akit gránátszilánk ért

možda već večeras

torkodból nyögés szakad föl

uhvatiš se za glavu kao da te je krhotina granata pogodila

s egyszerre mindent tudsz és látsz és hallasz és megértesz

iz tvog grla jecaj se izbija

i odjedanput sve znaš i vidiš i čuješ i shvaćaš