Kenyértörés ez a tiszta asztal fölött egyik fele az enyém a másik a tiéd
Prelom je to iznad čistog stola jedan deo je moj a drugi tvoj
s jósággal gondolunk azokra akik már elmentek erről a földről
i saučesno mislimo na one koji su već ovaj svet napustili
de mindezek csak szavak éjszaka-felriasztott madarak szállnak s valahol lehullanak a feneketlen vizekbe vagy a végtelen mezőkre
ali sve su to samo reči noću prestrašene ptice perjaju i negde u vode bezdana ili na nepregledne livade padaju
hiába küldöm el őket hozzád te alszol s a szél bejön a réseken hogy árnyékkal és porral örökre betakarjon
badava šaljem ih do tebe ti spavaš a kroz pukotine vetar ulazi da te senkom i prašinom zauvek pokrije
érintelek de te csak alszol tovább egy küldönc jön hozzád a hidakon
dotičem te ali ti i dalje spavaš preko mosta do tebe aberdar stiže
őt sem látod meg pedig fényből van s léptei előtt kinyílik a táj
ni njega ne vidiš iako je iz svetla i pred njegovim koracima pejzaž se otvara
tenyereim bölcsőjében ringatlak kelj föl kelj föl egyetlen virágszála életemnek
u kolevci mojih dlanova te ljuljam jedini cvetak mog života ustani ustani
egy óra még s a vonatok elindulnak egy óra még s ez a ház kifordítja magából emlékeink gyűjteményét
još jedan sat i krenuće vozovi još jedan sat i ova kuća zbirku naših uspomena izvrnuće iz sebe
a sötét felhők fönnakadtak ujjaimon s integetnek a város fölött akár az ég elfáradt állatai
zapeli su se tamni oblaci na mojim prstima i kao umorne životinje neba iznad grada mašu
mit gondoljak rólad hiszen már mindent megbocsájtottam néked
šta da mislim o tebi pa sve sam ti već oprostio
ki küldte rám a kétségeket és bánatokat amik most körülvesznek engem
ko mi je poslao nedoumice i bolove koje me sad zaokružuju
nem emlékszem a történetre ami bebizonyította gyöngeségemet
ne sećam se prigode koja je moju slabost dokazala
az asszony akivel először találkoztam megcsókolt aztán elbocsájtott anélkül hogy még egyszer rátekinthettem volna
žena koju sam prvi puta sreo poljubila me je pa otpustila bez da bi još jednom mogao nju pogledati
utak keresztjén állok így örök idők óta s hiába szólítom azt akit érinteni szeretnék
na raskrsnici odvajkada tako stojim i badava prizivam osobu koju bi dotaknuti hteo
egy csillag néz be hozzám miközben fúj a szél s az eső leveri a fák virágait.
dok vetar duva i kiša cveće drveta otresa jedna zvezda me gleda.