vermelhos ou amarelos, tintos, cor

Amikor a kert valahány aprócska

de mel, as sementes que germinam,

zugában villogva elöl, vagy

rompem, duras, húmidas, secando

a mély árnyékban hátramaradt

acastanhadas, os mecanismos do

minden szabad kis virágfejet

céu e da terra que vagueiam, deambulam,

ingatni kezd a szél, és valamennyi

assustadores, bravios e assustados,

megbújó szálacskát és levelet,

sussurrantes, as asas rasgadas como lençóis

a lebegőt, a lehullót s a földet is,

de casinhas de brincar, as patas

a köveket meg a kövön szétnyíló

tombadas, o estalar das carapaças

vörös vagy sárga, bordó, mézszínű

azul-esverdeadas, frágeis, e também os corpos

gyümölcseit a kertnek, a kibújó,

pegajosos, tranluzentes, rasgados

kibukó, kemény, nedves, lassan csak

surdamente-agudamente-dolorosamente,

fakult barnára száradó magvakat, a

moles e recém-esmagados, mesmo agora:

sehová araszoló, sehová futkározó

uma só nervura de brilho leitoso e verde,

ijesztő égi-földi, vad és ijedt

isolada e fina como um cabelo

berregő szerkezeteket, játékszoba-

se o vento começa a agitá-la - a superfície

lepedőnyi eltépett szárnyat, levált

oscila, seca, apodrece, morre

lábacskát, finom, olajkék páncélok

enorme em decomposiçăo,

roppanását, a csorgó, még áttetszőn

exala um suspiro de alma.

csillogó, halk-éles-fájdalmasan szakadó,

Alguém olha para cima e no vento este suspiro

s az épphogy, csak épp az imént

sobe um pouco, para depois

széjjelnyomott puha testeket is:

se despenhar. Todo o jardim

ha egyetlen csak tejszín- és zölden

olha para cima. Só para cima

csillogó elvált hajszálnyi erecskét

olhou. Mas de cima o contemplaram.

ingatni kezd a szél, és ezt az igyekvő

és elszáradó, elkorhadt, széthullt, már

porlani kész mérhetetlen felszínt

valami lélek párája futja pedig be.

Ő felfele néz, a szélben a pára

kicsit fölszáll, hogy megint

lecsapódjon. Az egész kert

figyel, fölfelé. Csak fölfelé

figyelt. De lefelé tekintettek rá.