Az asszonyom pipacsot lát

Minha mulher vê uma papoila

és füttyent nekem az úton át

e assobia-me do caminho;

s hogy visszafüttyentek, lehajol.

curva-se, depois que eu lhe assobio.

Két ujja végigcsúszik a szár

Dois dedos deslizam na penugem

szőrén s a fű közt megáll. És már

do caule e param na erva. Já,

kezében lángol a lenge virág.

em suas mãos, arde a flor leve.

Újra füttyentek; füttyömbe boldog

De novo, assobio; de pássaro um trilo

madár füttye vág s ő mosolyog:

feliz sobrepõe-se e ela sorri:

Pipacspirossal zendüljön a világ!

vermelho-papoila o mundo ressoe!

1933. június 13.

13 de Junho de 1933