Ó rádióaktivitás! most olvasom és görögdinnyét eszem és erősen tudom

¡Oh! radiactividad. Ahora mientras leo, me como una tajada de melón y sé infaliblemente que el mundo sólo se transforma en nosotros.

Hogy a világ csak bennünk változik

No soy más que una carraca abigarrada. ¡Oidlo bien!

Színes kereplő vagyok csupán, halljátok?

Detrás de mi rostro transparente revolotean flores que brotan del fluido eléctrico.

arcom átlátszó, mögötte virágok röpködnek,

Este siglo de humanistas me separa de mi amante, !oh! tristeza vencida, alumbra esta noche los asilos.

amint fölbuktak az elektromos hullámokból

Los corderos son ovinos, yo soy un asno y mi sombra alargada es el pastor.

Szeretőmtől is elszakít a humanista század, ó lepipált szomorúság, gyújtsd föl ma éjjel a menhelyeket

Cuando cierro los ojos se estrellan los aviones, hasta éstos que a diario despegan de mi alma.

A bárányok birkák, én szamár vagyok s csak hosszú elnyúlt árnyékom a pásztor

¡Oh! tú, brillante grano de polvo, apaga tus motores, que manana, de seguro, mi mujer te barrerá.

Ha szemem behunyom, az eroplánok lezuhannak és azok is

¡Oh! mujer, ¡Oh! amante, lloras sin cesar y tus lágrimas impulsan las gastadas turbinas.

Melyek belőlem szállnak föl naponta

¡Qué lástima! ¡Qué lástima también por nosotros!

Te csillogó porszem, állítsd el aranyos motoraidat, reggel úgyis kisöpör az asszony

Pero que vivan los aprendices de amoladores que caminan silbando, sin saber que la cúpula del cielo, con las velas desplegadas, naufragó en el fondo de los portamonedas.

Ó az asszony, a szeretőm csak sír, csak sír és könnyei tovább hajtják a régi turbinákat

Kár, kár miértünk is

De éljenek a köszörűs inasok, akik fütyörésznek

És nem is tudják, hogy az égbolt fejünk fölül

elvitorlázott a pénztárcákba.