Kilép a többiek közűl,

Istupi iz redova,

megáll a kockacsendben,

zastade u mukloj tišini,

mint vetitett kép hunyorog

poput projekcirane slike trepta

rabruha és fegyencfej.

odelo i glava osuđenika.

Zastrašujuće sam je,

Félelmetesen maga van,

vide mu se pore,

a pórusait látni,

sve što ima ogromno je,

mindene olyan óriás,

sve što ima sićušno je.

mindene oly parányi.

I nema dalje. Ostalo je,

ostalo je bilo samo toliko,

És nincs tovább. A többi már,

pre no što se srušio

a többi annyi volt csak,

viknuti zaboravio.

elfelejtett kiáltani

1959

mielőtt földre roskadt.

1959