Kedvelem a szemérmes technikát:

Ti

čitaoče,

hosszú lajstrom utolsó tagjaként

ko u rečima se kupaš

i zbog štednje ili recimo udobnosti u vodi

megemlíteni kedvesünket, szinte

već upotrebljenoj se pereš, ne vrpoljiš

li se u podnošljivo uskom prostoru,

mellékesen („… és hű, mint Annabelle.”)

iscepanog iz iskonskih

osnova jezika?

– Mégis:

Šta očekuješ?

megcsendítve nevét.

Osveženje?

Čistoću?

Hogy az ő tekintetét érezd

Dal je dovoljno ako te prijatno

magadon, olvasó, becsukva könyvem,

ugrijava?

s így szólj: hosszú az út, s megérkezni,

Ispružiš se u njemu

i potpuno ispuniš.

valóban, csak egy fáradt mosoly. Valóban:

Ako je pesma kāda – iz nje istupivši

az Egyetlenről szólva

go golcat si.

„Például…” – így kell indítani beszédünk.

S mindegy, min mentünk át. Sok

sár távozik, mielőtt olaj fakad vagy forrás.