Kivül-belől
Sa svih strana
leselkedő halál elől
vrebajućeg smrtnog straha
(mint lukba megriadt egérke)
(kao u rupi preplašeni miš)
amíg hevülsz,
dok te čežnja
az asszonyhoz ugy menekülsz,
mori tako tražiš spas kod žena
hogy óvjon karja, öle, térde.
da ti krilo, ruka, koleno bude štit.
Nemcsak a lágy,
Ne gura
meleg öl csal, nemcsak a vágy,
te u to krilo tek pusta
de odataszit a muszáj is -
želja nego i sušta potreba –
ezért ölel
ljubi zato
minden, ami asszonyra lel,
do beline usana svako
mig el nem fehérül a száj is.
ko ženu nađe i sa mesta se ne pomera.
Kettős teher
Dvostruka mora
s kettős kincs, hogy szeretni kell.
i blago, voleti se mora.
Ki szeret s párra nem találhat,
Ko voli i ne nalazi para
oly hontalan,
beskućnik je
mint amilyen gyámoltalan
i toliko je bespomoćan
a szükségét végző vadállat.
kao zver na nuždu primorana.
Nincsen egyéb
Nema nama
menedékünk; a kés hegyét
drugog utočišta makar
bár anyádnak szegezd, te bátor!
će žrtva biti vlastita majka!
És lásd, akadt
I gle, našla
nő, ki érti e szavakat,
se žena koja te reči shvaća
de mégis ellökött magától.
ipak me od zajedničke sudbe odvraća.
Nincsen helyem
Nemam mesta
így, élők közt. Zúg a fejem,
među živima. Glava raspada,
gondom s fájdalmam kicifrázva;
šarenilo tuge traži stazu;
mint a gyerek
kao dete
kezében a csörgő csereg,
koji čegrtaljkom trese
ha magára hagyottan rázza.
kad ga osamljeno ostavljaju.
Mit kellene
Za i protiv
tenni érte és ellene?
delovati šta je motiv?
Nem szégyenlem, ha kitalálom,
Rešim li tajnu, radost mi ne kvari
hisz kitaszit
jer izbaci
a világ így is olyat, akit
svet i onog, koga mami
kábít a nap, rettent az álom.
sunčeva svetlost i san plaši.
A kultúra
Kultura tako
ugy hull le rólam, mint ruha
otpada sa mene kao
másról a boldog szerelemben -
s drugih ruho u sretnoj ljubavi –
de az hol áll,
gde je pravda,
hogy nézze, mint dobál halál
tek gleda, kako me smrt baca
s még egyedül kelljen szenvednem?
i ostavlja me, zar se sam pati?
A csecsemő
I čedo pati
is szenvedi, ha szül a nő.
u toku poroda ali
Páros kínt enyhíthet alázat.
združenu muku krotkost stišava.
De énnekem
Setna pesma
pénzt hoz fájdalmas énekem
meni zaradu priprema
s hozzám szegődik a gyalázat.
i uz to me ljaga obeležava.
Segítsetek!
Pomozite!
Ti kisfiuk, a szemetek
Vi dečaci, vid gubite
pattanjon meg ott, ő ahol jár.
kad motrite njen lagani hod.
Ártatlanok,
Vi nevini,
csizmák alatt sikongjatok
kad vas teška čizma ponizi
és mondjátok neki: Nagyon fáj.
vrištite i recite joj: Bol je to.
Ti hű ebek,
Vi verni psi
kerék alá kerüljetek
kad vam kičmu točak mrvi
s ugassátok neki: Nagyon fáj.
oglasite se njoj: Bol je to.
Nők, terhetek
Vi trudnice
viselők, elvetéljetek
sopstveni teret odbacite
és sirjátok neki: Nagyon fáj.
i kroz plač joj recite: Bol je to.
Ép emberek,
Zdravi ljudi
bukjatok, összetörjetek
u propaloj, mučnoj sudbi
s motyogjátok neki: Nagyon fáj.
tiho joj šapnite: Bol je to.
Ti férfiak,
Vi muškarci
egymást megtépve nő miatt,
u tuči kad ste pocepani
ne hallgassátok el: Nagyon fáj.
nemojte prećutati: Bol je to.
Lovak, bikák,
Rage, volovi
kiket, hogy húzzatok igát,
kad vas da se jaram podnosi
herélnek, rijjátok: Nagyon fáj.
škope, zaplačite: Bol je to.
Néma halak,
Neme ribe
horgot kapjatok jég alatt
kad vas pod ledom udice
és tátogjatok rá: Nagyon fáj.
uhvate, zjapite: Bol je to.
Elevenek,
Svi vi živi,
minden, mi kíntól megremeg,
sve što u patnji titra, živi,
égjen, hol laktok, kert, vadon táj -
nek sagori okoliš, vrt, dom –
s ágya körül,
uz njen krevet
üszkösen, ha elszenderül,
kad je san zarobi, pored
vakogjatok velem: Nagyon fáj.
nje sa mnom zamucajte: Bol je to.
Hallja, mig él.
Nek večno sluša.
Azt tagadta meg, amit ér.
Jer je vlastitu vrednost porekla.
Elvonta puszta kénye végett
Zbog puste želje oduzela je
kivül-belől
od smrtnika,
menekülő élő elől
koji je u beg sa svih strana
a legutolsó menedéket.
nateran i poslednje utočište.