A bögrét két kezébe fogta,

Uzela je lončić u ruke

úgy estefelé egy vasárnap

s večeri, jednom u nedelju,

csöndesen elmosolyodott

i tiho tad se nasmešila

s ült egy kicsit a félhomályban - -

i sedela u polutmini –

Kis lábaskában hazahozta

Donese kući u činiji

kegyelmeséktől vacsoráját,

večeru tad od milostivih,

lefeküdtünk és eltünődtem,

ležeći ja sam razmišljao,

hogy ők egész fazékkal esznek - -

oni iz punog lonca jedu –

Anyám volt, apró, korán meghalt,

Bila je sitna, umre rano,

mert a mosónők korán halnak,

jer sve pralje miru rano,

a cipeléstől reszket lábuk

od teglenja dršću im noge,

és fejük fáj a vasalástól - -

od peglanja boli glava –

S mert hegyvidéknek ott a szennyes!

Mesto vidika – prljavo rublje!

Idegnyugtató felhőjáték

Smirujuća igra oblaka –

a gőz s levegőváltozásul

para, a za promenu zraka

a mosónőnek ott a padlás - -

eto prljavi visoki tavan –

Látom, megáll a vasalóval.

I vidim je, zastaje s peglom,

Törékeny termetét a tőke

kap po kap kapital pije,

megtörte, mindig keskenyebb lett -

i kopni, postaje sve manja –

gondoljátok meg, proletárok - -

zamislite to, proleteri –

A mosástól kicsit meggörnyedt,

Od pranja već se pogrbila

én nem tudtam, hogy ifjú asszony,

i nisam znao da je mlada,

álmában tiszta kötényt hordott,

u snu čistu kecelju nosi

a postás olyankor köszönt néki - -

i poštar joj se tada javlja.

1931. jan. 6.