Mióta készülök, hogy elmondjam neked
Odavno se spremam ispričati tebi
szerelmem rejtett csillagrendszerét;
skrivena sazvežđa moje ljubavi;
egy képben csak talán, s csupán a lényeget.
samo što je bitno, tek u jednoj slici –
De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét,
Ti kao postojanje vrviš u meni,
és néha meg olyan, oly biztos és örök,
a katkad si tako sigurna i večna
mint kőben a megkövesült csigaház.
kao u kamenu skamenjena školjka.
A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött
Na noćnom nebu od meseca šarani oblaci
s zizzenve röppenő kis álmokat vadász.
među šumovima neuhvatljive snove love. –
S még mindig nem tudom elmondani neked,
I još uvek ne znam ti ispričati
mit is jelent az nékem, hogy ha dolgozom,
šta meni znači, kad tokom rada
óvó tekinteted érzem kezem felett.
na sebi tvoj zaštitni pogled osećam.
Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom.
Ređam pa odbacujem poređenja prazna.
És holnap az egészet ujra kezdem,
I sutra sve ispočetka smeram
mert annyit érek én, amennyit ér a szó
jer toliko vredim koliko i reč
versemben s mert ez addig izgat engem,
u pesmi i dotle, dotle me to grize
míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó.
dok od mene tek kost i kosa ostane.
Fáradt vagy s én is érzem, hosszú volt a nap, -
Umorna si i ja osećam, dug je bio dan, –
mit mondjak még? a tárgyak összenéznek
šta još reći? predmeti se pogledaju
s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab
i tebe hvale, zazvuči kocka šećera,
az asztalon és csöppje hull a méznek
na sto sitne kapljice meda padaju
s mint színarany golyó ragyog a teritőn,
i kao zlatne kugle sjaje na stolnjaku
s magától csendül egy üres vizespohár.
i prazne čaše same odzvanjaju.
Boldog, mert véled él. S talán lesz még időm,
Radosne su jer s tobom žive. Možda ću
hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vár.
stići kazati kako je kada te čekaju.
Az álom hullongó sötétje meg-megérint,
Polagano senke sna te dotiču,
elszáll, majd visszatér a homlokodra,
odlete pa ti se do čela primiču,
álmos szemed búcsúzva még felémint,
još me pozdravljaš pospanim očima,
hajad kibomlik, szétterül lobogva,
razvezeš kosu i snovi te pokriju.
s elalszol. Pillád hosszú árnya lebben.
Miruju duge senke tvojih trepavica
Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág,
i tvoja ruka na mom jastuku, polegla grana breze,
de benned alszom én is, nem vagy más világ,
ali i ja spavam u tebi, nisi drugi svet.
S idáig hallom én, hogy változik a sok
I čujem kako se menjaju tajanstvene,
rejtelmes, vékony, bölcs vonal hűs tenyeredben.
tanke, mudre crte u hladu tvojih dlanova.
1943. május 26.