Brummog a bőgő, jaj, be furcsa hang,

O contrabaixo grunhe: nota estranha,

Beléjekondul a repedt harang,

na qual o sino roto se emaranha;

Kutyák vonítanak a holdra fel,

cães ladram para a lua e, à beira oposta

A túlsó parton varjúraj felel.

do lago, as gralhas grasnam em resposta.

Brummog a bőgő, asszony lett a lány,

Az élet itt nem móka s nem talány,

O baixo grunhe, a moça vira esposa,

A bort megisszák, asszonyt megverik

a vida aqui não é dúbia ou jocosa:

És izzadnak reggeltől estelig.

bebem o vinho, surram a parceira

De télen, télen a világ megáll

e suam a manhã e a tarde inteira.

És végtelen nagy esték csöndje vár,

Az ember medve, alszik és morog.

No inverno o mundo pára e o breu imenso

Benn emberek és künn komondorok.

das longas noites baixa seu silêncio,

Brummog a bőgő, elhervad a hold,

homens são ursos, dormem resmungando.

Fenékig issza a vőfély a bort,

Os homens dentro e, fora, cães em bando.

Már szürkül lassan a ködös határ,

És a határban a Halál kaszál…

O baixo grunhe, a lua murcha, o vinho

se acaba na garganta do padrinho,

o céu se acinza aos poucos e, defronte,

a Morte ceifa agora no horizonte.