Bibor-palásban jött Keletről
Z Východu prišiel v plášti z nachu,
A rímek ősi hajnalán.
keď vzniká rým v praohni rán,
Jött boros kedvvel, paripásan,
na paripe, zjarený vínom
Zeneszerszámmal, dalosan
a s lutnou v ruke spievajúc
És mellém ült le ős Kaján.
prisadol ku mne Besov Pán.
Duhaj legény, fülembe nótáz,
Rujný junák v ucho mi nôti,
Iszunk, iszunk s én hallgatom.
popíjame veľkolepe —
Piros hajnalok hosszú sorban
kým dlhý rad zôr v svite rána
Suhannak el és részegen
prekĺzne a omámene
Kopognak be az ablakon.
na obloku nám zaklepe.
Szent Kelet vesztett boldogsága,
Zmar šťastia Východu svätého,
Ez a gyalázatos jelen
prítomnosť, čo v bahno klesá,
És a kicifrált köd-jövendő
a Budúcnosť hmlou vyfintená
Táncol egy boros asztalon
na vínnom stole tancuje,
S ős Kaján birkózik velem.
kým Pán Besov so mnou rve sa.
Én rossz zsaketben bóbiskálok,
Ja v zlom žakete podriemkávam,
Az ős Kaján vállán bibor.
na pleciach Pána Besov nach;
Feszület, két gyertya, komorság.
tu kríž čnie, sviečky blčia v chmure,
Nagy torna ez, bús, végtelen
veľturnaj v nekonečna rmut
S az asztalon ömlik a bor.
a víno prúdi v ručajach.
Ó-Babylon ideje óta
Od čias starého Babylonu
Az ős Kaján harcol velem.
bojuje so mnou mamu chán —
Ott járhatott egy céda ősöm
môj bludný predok znal ho tiež snáď —
S nekem azóta cimborám,
odvtedy druhom, otcom mi je,
Apám, császárom, istenem.
cisárom, bohom, Besov Pán.
Korhely Apolló, gúnyos arcú,
Korheľ Apoll má výsmech v tvári,
Palástja csusszan, lova vár,
plášť skĺzol z pliec a čaká kôň! —
De áll a bál és zúg a torna.
Však trvá ples a turnaj hučí,
Bujdosik, egyre bujdosik
kým pohár v kruhu blúdi vše,
Véres asztalon a pohár.
ten krvavý len zúri zhon.
»Nagyságos úr, kegyes pajtásom,
Láskavý, veľkomožný druhu,
Bocsáss már, nehéz a fejem.
pusť ma, už tiaži hlavu mam;
Sok volt, sok volt immár a jóból,
priveľa bolo z dobrôt hodu,
Sok volt a bűn, az éj, a vágy,
dosť bolo hriechu, nocí, túh,
Apám, sok volt a szerelem.«
tej lásky, otče, dosť už mám.
Nyögve kinálom törött lantom,
Stonúc mu núkam trosky lýry,
Törött szivem, de ő kacag.
vrak srdca — on prepuká v smiech,
Robogva jár, kel, fut az Élet
s rachotom život rušia, cvála
Énekes, véres és boros,
— na rtoch spev vína, krvi pach —
Szent korcsma-ablakunk alatt.
pod oknom svätostánku viech.
»Uram, kelj mással viadalra,
Choď s iným zápasiť už, pane,
Nekem az öröm nem öröm.
mňa neteší radosti dar,
Fejfájás a mámor s a hírnév.
od mamu, slávy hlava bolí,
Cudar álmokban elkopott
už zodral sa v snoch pľuhavých
A büszke oroszlán-köröm.«
ten hrdopyšný leva spár.
»Uram, az én rögöm magyar rög,
Pane, tá moja rodná hruda
Meddő, kisajtolt. Mit akar
je jalová a vyprahlá,
A te nagy mámor-biztatásod?
čo platí ponúk tvojho mamu,
Mit ér bor- és vér-áldomás?
čo stojí človek, keď v žilách
Mit ér az ember, ha magyar?«
mu žiar maďarskej krvi plá?
»Uram, én szegény, kósza szolga,
Som bedár, pane, bludný sluha,
Elhasznált, nagy bolond vagyok,
zodratý, veľký blázon len.
Miért igyak most már rogyásig?
Nač piť už teraz do úmoru?
Pénzem nincs, hitem elinalt,
Niet groša, viera uprchla,
Erőm elfogyott, meghalok.«
niet sily, čaká smrti sen.
»Uram, van egy anyám: szent asszony.
Mám matku, pane, sväticou je,
Van egy Lédám: áldott legyen.
mám Lédu, nech je blažená.
Van egy pár álom-villanásom,
I zopár zábleskov mám snivých,
Egy-két hivem. S lelkem alatt
pár verných druhov, pod dušou
Egy nagy mocsár: a förtelem.«
však hnusu veľmočiar stená.
»Volna talán egy-két nótám is,
Mal by som azda i pár piesní,
Egy-két buja, új, nagy dalom,
pár bujných, nových spevov, hej,
De, íme, el akarok esni
ale, hľa, tuším klesnúť musím
Asztal alatt, mámor alatt
pod stôl s tou ťarchou mámoru
Ezen az ős viadalon«
v tej našej borbe odvekej.
»Uram, bocsásd el bús szolgádat,
Prepusť smutného sluhu, pane,
Nincs semmi már, csak: a Bizony,
len jedno je tu, o čom viem:
Az ős Bizony, a biztos romlás,
istota starodávnej Skazy.
Ne igézz, ne bánts, ne itass.
Netráp ma, nemám, nenapájaj,
Uram, én többet nem iszom.«
pane, ja viacej nepijem!
»Van csömöröm, nagy irtózásom
Mňa čemer, úžas veľký kvári,
S egy beteg, fonnyadt derekam.
driek uvädnutý, chorý mám,
Utolszor meghajlok előtted,
pokloním sa ti naposledy,
Földhöz vágom a poharam.
a už o zem udriem pohár,
Uram, én megadom magam.«
pane, ja sa ti poddávam.
S már látom, mint kap paripára,
Hľa, vidím: na tátoša sadá,
Vállamra üt, nagyot nevet
v plece ma udrie Besov Pán
S viszik tovább a táltosával
a so smiechom ho unášajú
Pogány dalok, víg hajnalok,
pohanské piesne rujných rán —
Boszorkányos, forró szelek.
v čarovne vrelý vetrov van.
Száll Keletről tovább Nyugatra,
Tak z Východu na Západ letí
Új, pogány tornákra szalad
v nových pohanských zhonov lom
S én feszülettel, tört pohárral,
a ja s krížom, rozbitou čašou,
Hült testtel, dermedt-vidoran
strnule-živý — s telom chladným —
Elnyúlok az asztal alatt.
vystriem sa rúče pod stolom.