Két napja így zuhog s hogy ablakom nyitom,

To dagers øsing; åpner jeg mitt vindu

Páris tetői fénylenek

felhő telepszik asztalomra

skinner tankene i Paris,

s arcomra nedves fény pereg.

klemt lys faller på mitt ansikt,

Házak fölött, de mélyben állok mégis itt,

rámsír az esővert korom,

over bordet ligger dis.

s szégyenkezem e lomha sártól

s hírektől mocskos alkonyon.

Over tak, likevel dypt nede i dypet

Ó suhogó, feketeszárnyu háború,

gråter mot meg skitten sot,

szomszédból szálló rémület!

nem vetnek már, nem is aratnak

skumring nærer min skam

és nincsen ott többé szüret.

mens sol og nytt flekker min fot.

Madárfió se szól, az égből nap se tűz,

anyáknak sincsen már fia,

O du svirrende, krig med svarte vinger,

csupán véres folyóid futnak

tajtékosan, Hispánia!

min redsel frisk fra nabolaget

De jönnek új hadak, ha kell a semmiből,

hvor ingen lenger sår og høster,

akár a vad forgószelek

sebzett földekről és a bányák

din vinhøst visner, natteplaget.

mélyéről induló sereg.

Din fugleskare uten sang, din himmel uten sol,

Népek kiáltják sorsodat, szabadság!

ma délután is érted szállt az ének;

dine mødre uten sønner,

nehéz szavakkal harcod énekelték

az ázottarcu párisi szegények.

bare dine blodige elver flyter

1937

Hispania, i skumhvirvlende bønner.

Men det vil komme nye hærer, stampet frem av intet,

dine ville hvirvelstormer lik,

skarer kommer fra sårede marker,

står opp av grubers dype skrik.

Frihet! Folkene roper for sin fremtid,

også i ettermiddag ble det sunget for deg.

De fattige i Paris med sine regnvåte fjes

lot din klages barske ord finne en vei.

1937