Az Isten itt állt a hátam mögött

Tu za leđima mi stajaše Bog,

s én megkerültem érte a világot

A ja zbog njega ceo svet obiđoh.

..................................

..................................

..................................

..................................

Négykézláb másztam. Álló Istenem

lenézett rám és nem emelt föl engem.

Četveronoške puzah. Bog pravi

Ez a szabadság adta értenem,

na me pogleda i ruku ne dade.

hogy lesz még erő, lábra állni, bennem.

Tom slobodom do znanja mi stavi

Úgy segített, hogy nem segíthetett.

da uspravno stojim smoći ću snage.

Lehetett láng, de nem lehetett hamva.

Ahány igazság, annyi szeretet.

Pomože, jer ne može pomoći.

Úgy van velem, hogy itt hagyott magamra.

Beše plamen, ali pepeo ne bi.

Gyönge a testem: óvja félelem!

Kol’ko istine, tol’ko ljubavi.

De én a párom mosolyogva várom,

Samnom bi što ostavi me sebi.

mert énvelem a hűség van jelen

az üres űrben tántorgó világon.

Krhko mi telo: strah nek ga čuva!

1937. október

Ali dušu srodnu čekam s osmehom,

jer dok je mene, vernost ustrajava,

u praznin, na svetu lelujavom.

oktobra 1937.