Mögöttem a múlt szép kék erdősége,

Iza mene plava šuma prošlosti,

Előttem a jövő szép zöld vetése;

Ispred mene zelena setva budućnosti;

Az mindig messze, és mégsem hagy el,

Jedna je u daljini, ipak me ne napušta,

Ezt el nem érem, bár mindig közel.

Druga je nadohvat, al’ do sebe me ne pušta.

Ekkép vándorlok az országuton,

Ovako lutam drumom,

Mely puszta, vadon.

divljem, opustošenom.

Vándorlok csüggedetten

Lutam žalom osmuđen,

Az örökké tartó jelenben.

U večnom trenu sadašnjem.