1 

Ô Dieu très humain,

Óh, én édes hazám, te jó Magyarország,

Puisqu’entre tes mains

Ki keresztyénségnek viseled paizsát,

J’ai déposé ma vie,

Viselsz pogány vérrel festett éles szablyát,

Ne me laisse pas,

Vitézlő oskola, immár Isten hozzád!

Dirige mes pas,

2 

À toi seul, je me fie.

Egriek, vitézek, végeknek tüköri,

Kiknek vitézségét minden föld beszéli,

Depuis mon enfance

Régi vitézséghez dolgotokot veti,

Tu as ma confiance,

Istennek ajánlva légyetek immár ti!

L’espoir qui ne se lasse,

3 

Telle fils sur terre,

Ti is, rárószárnyon járó hamar lovak,

Implore son père,

Azkiknek hátokon az jó vitéz ifjak

J’ai demandé ta grâce.

Gyakorta kergetnek, s hol penig szaladnak,

Adassék egészség már mindnyájatoknak!

Et même à cette heure,

4 

Je ne puis, Seigneur,

Fényes sok szép szerszám, vitézlő nagy szépség,

Qu’avoir espoir en Toi.

Katonatalálmány, újforma ékesség,

À Toi confié,

Seregben tündöklő és fénlő frissesség,

Sur Toi reposé,

Éntűlem s Istentűl légyen már békesség!

Et soumis à ta Loi.

5 

Sok jó vitéz legény, kiket felemeltem,

Te servirait-il

S kikkel sok jót tettem, tartottam, neveltem,

Si, dans les périls,

Maradjon nálatok jó emlékezetem,

Je succombe au danger ?

Jusson eszetekbe jótétemről nevem!

Moi que, par ton Fils,

6 

Tu avais admis

Vitéz próba helye, kiterjedt sík mező,

Comme enfant adopté.

S fákkal, kősziklákkal bővös hegy, völgy, erdő,

Kit az sok csata jár, s jószerencse leső,

Or, écoute donc,

Légyen Isten hozzád, sok vitézt legelő!

Pour ton grand renom,

7 

Au sein de mes prières,

Igaz atyámfia s meghitt jóbarátim,

Montre ta bonté,

Kiknél nyilván vadnak keserves bánatim,

Répands tes bienfaits

Ti jutván eszembe hullnak sok könyveim,

Sur mon sort exemplaire.

Már Isten hozzátok, jó vitéz rokonim!

8 

Accorde tes dons,

Ti is, angyalképet mutató szép szüzek

Ta bonté, selon

És szemmel öldöklő örvendetes menyek,

Tout l’espoir mis en Toi ;

Kik hol vesztettetek, s hol élesztettetek,

Bénis le destin

Isten s jó szerelem maradjon véletek!

De qui craint ta main !

9 

Prends ici soin de moi.

Sőt te is, óh, én szerelmes ellenségem,

Hozzám háládatlan, kegyetlen szerelmem,

Comme tu projettes

Ki érdemem - - - - - - - - - - - - - - -

Au printemps en fête

- - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Ta rosée sur les fleurs,

10 

Toutes tes bontés,

Ti penig, szerzettem átkozott sok versek,

Laisse-les tomber

Búnál kik egyebet nékem nem nyertetek,

Sur ton vieux serviteur !

Tűzben mind fejenként égjetek, vesszetek,

Mert haszontalanok, jót nem érdemletek.

Que, jusqu’à la fin,

Son cœur reste plein

De joie, te magnifiant ;

Bénissant ton nom,

À tout horizon,

Très haut le proclamant.

J’écrivis ces vers

Face aux flots amers

De l’immense Océan,

En date du mil-cinq-

Cent et quatre-vingt-

Onzième jour de l’an.