Forgolódnak a tőkés birodalmak,

Se agitan los imperios capitalistas. Muévense.

csattog világot szaggató foguk.

Les rechinan los dientes desmembrando al planeta.

Lágy Ázsiát, borzolt Afrikát falnak

Devoran la suave Asia, el África erizada.

s mint fészket ütik le a kis falut.

Y como a nidos echan abajo nuestros pueblos.

Egy nyál a tenger! Termelő zabálás, -

El mar, un productor voraz, sólo es saliva.

kis, búvó országokra rálehel

Eructa la amarilla boca del capital

a tátott tőke sárga szája. Párás

en los agazapados países. Pegajosas

büdösség-felhő lep bennünket el.

nubes de fetidez caen sobre nosotros.

Y en la zona violenta de la ciudad, en donde

S hol zápfog rág, a város érdes része,

muele el molar, en donde planea el aire férreo

hol a vasbányák fuvallata ing,

de las minas, en donde patalea la máquina,

gép rugdal, lánc zúg, jajong ládák léce,

chasquea la polea, clama el listón y zumba

lendkerék szijja csetten és nyalint,

la cadena y chillidos trasformadores chupan

hol a fémkeblü dinamókat szopják

los pezones metálicos del dínamo, acá,

a sivalkodó transzformátorok,

acá sobrevivimos. Y nuestra suerte está

itt élünk mi. És sorsunk összefogják

poblada de mujeres, niños y agitadores.

a nők, gyermekek, agitátorok.

¡Acá vivimos! Red convulsa nuestros nervios,

en ella se debate el huidizo pasado.

Itt élünk mi! Idegünk rángó háló,

El jornal —precio de la fuerza del trabajo—

vergődik benn’ a mult sikos hala.

maúlla en el bolsillo. Y así vamos a casa.

A munkabér, a munkaerő ára,

Una hoja de diario sobre la mesa, y pan.

cincog zsebünkben, úgy megyünk haza.

Y en la hoja: que todos, que todos somos libres.

Ujságpapír az asztalon kenyérrel

Perseguimos las chinches con el goce y la lámpara.

s az ujságban, hogy szabadok vagyunk -

Nos creemos gran cosa con un cuarto de vino.

poloskát űzünk lámpával s a kéjjel

Camarada y soplón cruzan por el silencio.

s két deci fröccsel becsüljük magunk’.

Un borracho tropieza. Un joven va al prostíbulo.

La noche, boca abajo, deja caer sus pechos

Elvtárs és spicli jár a csöndben erre,

con sarpullido, como una camisa sucia,

részeg botlik, legény bordélyba lóg,

bajo el humo. Dormimos roncando, destrozados,

mert hasal az éj s pörsenéses melle,

espalda contra espalda —pilas de leños huecos—,

mint szennyes ingből, füst alól kilóg.

y el moho en la pared semiderruida marca

Igy élünk mi. Horkolva alszunk s törten,

las húmedas fronteras de nuestra triste patria.

egymás hátán, mint odvas farakás

Pero —¡mis camaradas!— éstos son los peones

s hazánk határát penész jelzi körben

que en la lucha de clases se vistieron de acero.

a málló falon; nedves a lakás.

Y nosotros con ellos, cual chimeneas: ¡ved!

Nos ocultamos, como perseguidos, por ellos.

De - elvtársaim! - ez az a munkásság,

¡Así está preparándose el mundo, a la cadena

mely osztályharcban vasba öltözött.

de la historia montado, donde la clase obrera

Kiállunk érte, mint a kémény: lássák!

clavará sobre todas las fábricas oscuras

És búvunk érte, mint az üldözött.

la estrella, sí, la estrella, roja estrella del Hombre!*

A történelem futószallagára

*En las veladas obreras ilegales de los anos treinta y cuarenta, este verso se declamaba así: clavará la estrella roja del Hombre.

szerelve ígyen készül a világ,

hol a munkásság majd a sötét gyárra

szegzi az Ember öntött csillagát!*

*a cenzúra miatt József Attila próbálgatta, hogy mit lehetne írni a "vörös csillagát" helyett (ami a korábbi kiadásokban szerepelt).

1931. december