Milyen volt szőkesége, nem tudom már,

Желтизну волос ее не помню я,

De azt tudom, hogy szőkék a mezők,

помню колос желтый и лучистый

Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár,

и, когда приходит лето на поля,

S e szőkeségben újra érzem őt.

вспоминаю волос золотистый.

Milyen volt szeme kékje, nem tudom már.

Глаз голубизну ее не помню я,

De ha kinyílnak ősszel az egek,

синь небес осенних помню, знаю,

A szeptemberi bágyadt búcsuzónál

и, когда сентябрь летит в мои края,

Szeme színére visszarévedek.

я ее глаза припоминаю.

Milyen volt hangja selyme, sem tudom már,

Шелковых речей ее не помню я,

De tavaszodván, ha sóhajt a rét,

но когда весной шумят потоки,

Úgy érzem, Anna meleg szava szól át

Анна, мне звучи, как прежде, речь твоя,

Egy tavaszból, mely messze, mint az ég.

голос твой, как небеса далекий.