Milyen volt szőkesége, nem tudom már,

Wie ihre Blondheit war, weiss ich nicht mehr,

De azt tudom, hogy szőkék a mezők,

Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár,

ich weiss nur, dass so blond die Felder wehn,

S e szőkeségben újra érzem őt.

Milyen volt szeme kékje, nem tudom már.

Wenn ährenschwer der gelbe Sommer naht,

De ha kinyílnak ősszel az egek,

A szeptemberi bágyadt búcsuzónál

In diesem Blond kann ich sie immer sehn.

Szeme színére visszarévedek.

Milyen volt hangja selyme, sem tudom már,

Ich kann mich ihrer Augen nicht entsinnen,

De tavaszodván, ha sóhajt a rét,

Úgy érzem, Anna meleg szava szól át

Doch öffnet sich im Herbst der Himmel Bläue,

Egy tavaszból, mely messze, mint az ég.

Geht müd September hin, dann träume ich

Von ihrer Blicke Farbe jäh aufs neue.

Wie ihre Stimme war, ich hab's vergessen.

Wenn Frühlingswinde Wiesen überquern,

Dann scheinen ihre Worte aufzuklingen

Aus einem Frühling, wie der Himmel fern.