Milyen volt szőkesége, nem tudom már,

Je ne me souviens plus comment elle était blonde,

De azt tudom, hogy szőkék a mezők,

Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár,

Mais je sais que les champs sont blonds quand c'est leur temps;

S e szőkeségben újra érzem őt.

Milyen volt szeme kékje, nem tudom már.

Et quand chargé d'épis, vient l'été flamboyant,

De ha kinyílnak ősszel az egek,

A szeptemberi bágyadt búcsuzónál

Je revois sa blondeur dans cet or qui m'inonde.

Szeme színére visszarévedek.

Milyen volt hangja selyme, sem tudom már,

Je ne me souviens plus du vrai bleu de ses yeux;

De tavaszodván, ha sóhajt a rét,

Úgy érzem, Anna meleg szava szól át

Pourtant lorsque les cieux s'entrouvrent en automne,

Egy tavaszból, mely messze, mint az ég.

Lorsque septembre fait ses adieux monotones,

Je revois en rêvant la couleur de ce bleu.

Je ne me souviens plus dans sa voix quelle soie,

Mais pendant que les prés soupirent au printemps

La chaude voix d'Anna m'appelle et je l'entends,

Au fond lointain des cieux où le Printemps se noie.