Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott

Snáď rozpovedať smiem, po ceste domov

hazafelé menet?

o čom som premýšľal?

A gyepre éppen langy sötétség szállott,

Na trávnik zamat tmy sa s výšky stromov

mint bársony-permeteg

práve jak dáždik stlal

és lábom alatt álmatlan forogtak,

a ako decko, keď ho niekto udrie,

ütött gyermekként csendesen morogtak

štkalo mi pod nohami lísťa útle,

a sovány levelek.

s ktorým sa vietor hral.

Pátravo, učupené v kruhu, striehly

Fürkészve, körben guggoltak a bokrok

kry v mestskom chotári.

a város peremén.

V jesennom vetre podchvíľou sa prehly.

Az őszi szél köztük vigyázva botlott.

Zvlhnuté výpary

A hűvös televény

prsti sa k lampám kradly ako mačky;

a lámpák felé lesett gyanakvóan;

v jazere, kade som šiel, divé kačky

vadkácsa riadt hápogva a tóban,

splašene tápaly.

amerre mentem én.

Priam myslel som, v tej pustote snáď na mňa

skočí zlý chlap, či zver.

Épp azt gondoltam, rám törhet, ki érti,

A ajhľa, náhle vynoril sa z temna

e táj oly elhagyott.

človek, no ďalej šiel.

S im váratlan előbukkant egy férfi,

Pozrel som za ním. Ozbíjať ma mohol,

de tovább baktatott.

veď brániť sa, niet, vo mne chuti mnoho,

Utána néztem. Kifoszthatna engem,

keď som tak zbedačel.

hisz védekezni nincsen semmi kedvem,

Môžu dať v záznam moje telefony,

mig nyomorult vagyok.

hovory, ba aj sny.

Nech v aktá vpíšu si aj moje stony,

Számon tarthatják, mit telefonoztam

opatria číslami.

s mikor, miért, kinek.

Čo ja viem, kedy si dosť nájdu príčin,

Aktákba irják, miről álmodoztam

kartotéku, čo práva moje ničí,

s azt is, ki érti meg.

na svetlo vyniesť tmy.

És nem sejthetem, mikor lesz elég ok

A v krajine, tam dediny jak zbité

előkotorni azt a kartotékot,

- veď mi mať zrodily! -

mely jogom sérti meg.

so stromu práva, čo malo byť žité

odpadly bez sily

És az országban a törékeny falvak

jak listy tu a pod nešťastia pätou

- anyám ott született -

keď ocitnú sa, zarachotiac biedou,

az eleven jog fájáról lehulltak,

zmenia sa v mohyly.

mint itt e levelek

Ó, nie tak som si predstavoval v duši

s ha rájuk hág a felnőtt balszerencse,

poriadok v krajine.

mind megcsörren, hogy nyomorát jelentse

Že sa len potmehúd, čo falši slúži,

s elporlik, szétpereg.

Dostane k hostine.

Nechcel som ľud, čo trasie sa, keď volí,

Óh, én nem igy képzeltem el a rendet.

čo klopí zrak, a plesá v smelej vôli

Lelkem nem ily honos.

na kare jedine.

Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet,

Ó, ja nie takto som si predstavoval

aki alattomos.

poriadok. A mňa ver’

Sem népet, amely retteg, hogyha választ,

už v detstve neviem prečo zauškoval

szemét lesütve fontol sanda választ

všelikto, kto len chcel,

és vidul, ha toroz.

bárs za láskavé slovo bol bych skákal.

No cudzí bili, znal som, keď som plakal

Én nem ilyennek képzeltem a rendet.

a myslel na mater.

Pedig hát engemet

Podrástol som už. Materia cudzia

sokszor nem is tudtam, hogy miért, vertek,

v zuboch mi vývodí,

mint apró gyermeket,

jak v srdci smrť. No právo mám, i pľúca

ki ugrott volna egy jó szóra nyomban.

a ešte nechodí

Én tudtam - messze anyám, rokonom van,

duša len spávať do mňa, nemám kožku

ezek idegenek.

takú vzácnu, bych zniesol v zrelom mozgu,

že nemám slobody!

Felnőttem már. Szaporodik fogamban

Môj veliteľ, ten z vnútra môjho velí!

az idegen anyag,

Nie šelmy, ľudia sme –

mint szivemben a halál. De jogom van

um sme! A v dátach kartoték, kým verí,

és lélek vagy agyag

srdce nám nezmizne.

még nem vagyok s nem oly becses az irhám,

Príď, sloboda! Ty poriadok mi nastoľ,

hogy érett fővel szótlanul kibirnám,

bych – syn tvoj pekný, vážny – v náukach rástol,

ha nem vagyok szabad!

no aj hry dožič mne!

Az én vezérem bensőmből vezérel!

Emberek, nem vadak –

elmék vagyunk! Szivünk, mig vágyat érlel,

nem kartoték-adat.

Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,

jó szóval oktasd, játszani is engedd

szép, komoly fiadat!