Falu végén kurta kocsma,

Kraj dediny krčma vetchá,

Oda rúg ki a Szamosra,

pri Samoši drepie hnedká,

Meg is látná magát benne,

aj by sa v ňom shliadla veru,

Ha az éj nem közelegne.

keby nie čas ku večeru.

Az éjszaka közeledik,

Noc sa blíži tichej chôdze,

A világ lecsendesedik,

svet zamlkne; na prievoze

Pihen a komp, kikötötték,

hlivie kompa prikrútnutá,

Benne hallgat a sötétség.

v nej tma čuší bez pohnutia.

De a kocsma bezzeg hangos!

Krčma však je hlučná, bysťu!

Munkálódik a cimbalmos,

Pásu ruky cymbalistu,

A legények kurjongatnak,

mládencov si výska chasa,

Szinte reng belé az ablak.

až oblokmi to otriasa.

"Kocsmárosné, aranyvirág,

„Krčmárka, hej, švárna, vína

Ide a legjobbik borát,

najlepšieho! Buď starina,

Vén legyen, mint a nagyapám,

sťa môj ded, v ňom ohňa sila,

És tüzes, mint ifju babám!

jak mi ho má mladá milá!

Húzd rá cigány, húzzad jobban,

Zahraj, Cigán, lepšie zahuď,

Táncolni való kedvem van,

na tanec mi zabieha chuť,

Eltáncolom a pénzemet,

pretancujem groši vela,

Kitáncolom a lelkemet!"

vyskáčem si dušu z tela!“

Bekopognak az ablakon:

Zabúchajú do obloka:

"Ne zugjatok olyan nagyon,

„Nehukocte tak zdivoka,

Azt üzeni az uraság,

od pánov vám odkazujú;

Mert lefeküdt, alunni vágy."

šli spať, pokoj požadujú.“

"Ördög bújjék az uradba,

„Čert posadni tvojho pána,

Te pedig menj a pokolba!...

a ty hybaj v peklo, saňa!...

Húzd rá, cigány, csak azért is,

Zahraj, more, natož nôtu,

Ha mindjárt az ingemért is!"

čo hneď za košelu totú!“

Megint jőnek, kopogtatnak:

Prídu zas, zaklopú: „ Majte

"Csendesebben vigadjanak,

vzhľad, sa tichšie zabávajte;

Isten áldja meg kendteket,

veru vám to Boh odplatí:

Szegény édesanyám beteg."

chorá mi je drahá mati.“

Feleletet egyik sem ad,

Žiaden slova neodpovie;

Kihörpentik boraikat,

dopijú hneď, pohotové

Végét vetik a zenének

skončia muziku, a lúče,

S hazamennek a legények.

rozídu sa domov rúče.

Szatmár, 1847. augusztus