Szőke Panni henyélve ül,

Švárna Hanka, čo deň svätí,

Mégis cifra, majd elrepül;

preds’ páv, dobre neuletí;

Apja földje és tinója

otcov záhon, býčky, riady

Mind fölment már viganóra.

všetko pošlo na parády.

De az apja mégse' bánja,

Ale otec nedbá, bo veď

Mert kisasszony a leánya,

na dcére má slečnu; hovieť

Ő maga is boldog jobbágy,

i sám môž’ si. poddaný: nu,

Elengedik a robotját.

nemusí ísť na panštinu.

Sem szántani, sem aratni,

Orbou-kosbou pariť štice

Csak a vékát kell tartani:

netreba mu: do merice,

Az uraság színig adja,

len ju držať, dá pán zplna,

A kasznár meg el se csapja.

kasnár neshodí ni zrna.

Szőke Panni felmegy Pestre,

Do Pešti až Hanka dôjde,

Még ott is az emeletre,

ešte i tam na poschodie,

És az apja - dehogy bánja!

a jej otec? — dbá ten! Povie:

Nevelőben a leánya.

dcéra jeho vo výchove.

Nevelőben jó dolog van:

V ústave tom nežial, ani...

Sok kisasszony lakik ottan,

Moc tam slečien býva; páni

Szép úrfiak, szép huszárok

mladi, husári až krása

Járnak mulatni hozzájok.

chodia ku nim zabávať sa.

Mi lelt téged szőke Panni?

Čo ti, švárna Hanka, povedz?

Fiatal vagy még meghalni;

Mladej umrieť včasná to vec;

Képeden volt egy pár rózsa:

v tvári malas’ pár ružičiek:

Hova lett ily hamar róla?

kde sú ti tak skoro s líček?

Mi lelt téged Panna lyányom?

Čo ti, Hanka, moje dieťa?

Elfonnyadtál, szép virágom,

Zvädla si mi, šumné kvieťa;

Jer, kiviszlek a mezőre,

poď so mnou do polí rodných,

Éledjen a lelked tőle.

okraj ti tam duša od nich.

Panni nem szól, görnyedve űl,

Dcéra čupí bez odvety;

Olyan rongyos, majd elrepűl;

sám strap, dobre neuletí;

Vidd ki apja, vidd mezőre,

ber ju, otec, nes do póla

Szép, virágos temetőbe.

kvetistého — u kostola.