Lassan, tünődve

Lentamente, vagheggiando

L’uomo infine giunge sul sabbioso,

Az ember végül homokos,

desolato e bagnato bassopiano,

szomorú, vizes síkra ér,

si guarda intorno trasognato, la sua

szétnéz merengve és okos

assennata testa annuisce, non spera.

fejével biccent, nem remél.

Io stesso cerco di guardar in giro

con noncuranza e senza inganno.

Én is így próbálok csalás

Bagliore argentato della scure

nélkül szétnézni könnyedén.

sta giocando sulle foglie del pioppo.

Ezüstös fejszesuhanás

Mio cuore seduto sul ramo di niente

játszik a nyárfa levelén.

suo piccolo corpo trema silente,

si radunano intorno mitemente

A semmi ágán ül szivem,

e stanno a guardare tutte le stelle.

kis teste hangtalan vacog,

Un cielo color ferro…

köréje gyűlnek szeliden

In un cielo color ferro sta girando

s nézik, nézik a csillagok.

il dinamo laccato e fresco.

Oh, voi silenziose costellazioni!

Vas-színű égboltban...

La parola sfavilla tra i miei denti - -

Dentro di me cade il passato, come

Vas-színű égboltban forog

la pietra attraverso lo spazio silente.

a lakkos, hűvös dinamó.

Il tempo muto e blu si dissolve,

Óh, zajtalan csillagzatok!

la lama della spada brilla: i miei capelli - -

Szikrát vet fogam közt a szó - -

I miei baffi si distendono come un bruco

grasso sul labbro dal sapore evaporato.

Bennem a mult hull, mint a kő

Mi duole il cuore, le parole diventano fredde.

az űrön által hangtalan.

Ma tanto non v’è nessuno a cui rivolgerle - -

Elleng a néma, kék idő.

marzo 1933.

Kard éle csillan: a hajam - -

Bajszom mint telt hernyó terül

elillant ízű számra szét.

Fáj a szívem, a szó kihül.

Dehát kinek is szólanék - -

1933. március