Azt mondja aki él és fenn járkál,

Ten, kto žije vraví a vysoko chodí,

azt sem tudni, hogy meddig

nevedno ani to, že dokedy

bírja. Talán felírta valami kis papírra,

vládze. Vari na cetlík napísal,

a zsebében hordja, aki él,

vo vačku nosí, ten, kto žije,

hogy meddig. Talán van, aki

že dokedy. Azda niekto, kto

tudja, és remeg, mintha

a szerelemtől. Talán ha kibírnánk

akoby od lásky chveje sa,

nem keresni és nem találni semmit.

pozná. Azda keby sme vydržali

Azt mondja akire süt a nap, Uram

nehľadať a nenachádzať nič.

rám süt a te napod, miránk süt

Ten, na koho slnko svieti vraví, Pane

ez a nap. Vagy így hallgat

tvoje slnko na mňa svieti, na nás svieti

tovább, és senkihez se szól, nem

megy, megáll, néz, vagy nem is

toto slnko. Alebo takto mlčí

néz, csak hallgat. Nem látja,

ďalej, a nikomu sa neprihovorí,

micsoda fekete is az a nap.

nejde, zastane, nazerá, či ani

Azt mondja aki él, hogy lenni csak,

nenazerá, len mlčí. Nevidí,

egy kicsit is lenni, azt nem lehet.

aké čierne to slnko je.

Az élők, ahogy vannak, lépkednek

csak, mint a gép. És lépnek úgy,

Ten, kto žije vraví, že byť len,

mint a gép. Mint a gép, Uram.

aspoň trochu byť, možné nie je.

Živí, ako sú, kráčajú

iba, ako stroj. A kráčajú tak,

ako stroj. Ako stroj, Pane.