Zord bűnös vagyok, azt hiszem,

Som hriešny, iste, jak by nie.

de jól érzem magam.

No bársčo nakoniec

Csak az zavar e semmiben,

dumám, môj hriech dač’ iné je.

mért nincs bűnöm, ha van.

Snáď jednoduchá vec.

Hľadám ten hriech jak žgrloš snáď,

Hogy bűnös vagyok, nem vitás.

čo prišiel o poklad.

De bármit gondolok,

Preň opustil som jednu mať,

az én bűnöm valami más.

bárs nenám v srdci ľad.

Tán együgyű dolog.

Nájdem ho, nemám obavu,

v tej ctnosti, s dôverou

Mint fösvény eltünt aranyát,

vyspovedať sa, na kávu

e bűnt keresem én;

pozývam priateľov.

elhagytam érte egy anyát,

Zabil som, poviem. Koho len?

bár szivem nem kemény.

vlastného otca snáď –

videl som v tichu štyroch stien

És meg is lelem egy napon

krv jeho vytekať.

az erény hősein;

Nožom som preklal. Skrášľovať

s hogy gyónjak, kávézni hivom

škoda, veď ľudia sme

meg ismerőseim.

a jak bodnutí jedenkrát

tiež náhle klesneme.

Elmondom: Öltem. Nem tudom

To rozpoviem. A počkám, kto

kit, talán az apám –

(kým čakám) utečie;

elnéztem, amint vére folyt

pozriem, či dumá voľakto,

egy alvadt éjszakán.

či sa kto blahom chvie.

A spozorujem kohosi,

Késsel szúrtam. Nem szinezem,

čo mäkko, očami

hisz emberek vagyunk

znak dáva: Ty nie cudzí si,

s mint megdöföttek, hirtelen

títo sú neznámi...

majd mi is lerogyunk.

Možno, je detinský môj hriech

a prostý preveľmi.

Elmondom. S várom (várni kell),

Potom svet malý je a nech

ki fut, hogy dolga van;

baví sa, jedno mi.

megnézem, ki tünődik el;

Ak je Boh, ja ho nevzývam,

ki retteg boldogan.

ja veriť nemôžem;

rozhrešenie však sám si dám;

És észreveszek valakit,

kto žije, pomôže.

ki szemmel, melegen

jelez, csak ennyit: Vannak itt

s te nem vagy idegen...

Ám lehet, bűnöm gyermekes

és együgyű nagyon.

Akkor a világ kicsi lesz

s én játszani hagyom.

Én istent nem hiszek s ha van,

ne fáradjon velem;

majd én föloldozom magam;

ki él, segít nekem.