Párisba tegnap beszökött az Ősz.

Včera sa Jeseň šuchla cez Paríž.

Szent Mihály útján suhant nesztelen,

Po bulvári Saint Michele kradla sa,

Kánikulában, halk lombok alatt

v kanikule, pod míkvym haluzím,

S találkozott velem.

a so mnou stretla sa.

Ballagtam éppen a Szajna felé

Práve som k Seine šiel a v duši mi

S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:

pesničky ako raždie horeli,

Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,

čmudiace, smiešne, žiaľne, nachové,

Arról, hogy meghalok.

že umriem vraveli.

Elért az Ősz és súgott valamit,

Jeseň ma dostihla a šepla dač.’

Szent Mihály útja beleremegett,

Bulvárom Saint Michele to zachvelo.

Züm, züm: röpködtek végig az uton

Zum, zum: po ceste lístie žartovné

Tréfás falevelek.

si poletovalo.

Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé

Minúta: len čo Leto užaslo,

S Párisból az Ősz kacagva szaladt.

z Paríža Jeseň ušla s chichotaním.

Itt járt, s hogy itt járt, én tudom csupán

Tu bola, a že bola, viem len sám

Nyögő lombok alatt.

pod lístím rozstonaným.