Párisba tegnap beszökött az Ősz.

Včera sa Jeseň vkradla do Paríža,

Szent Mihály útján suhant nesztelen,

Po Boulevard Saint-Michel nečujne mihla sa

Kánikulában, halk lombok alatt

V letnej horúčave, pod tichým lístím

S találkozott velem.

A so mnou stretla sa.

Ballagtam éppen a Szajna felé

Práve som k Seine cestu vážil

S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:

V duši mi drobné chrastie-pesničky:

Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,

Dymiace, čudné, trudné, purpurové,

Arról, hogy meghalok.

že umriem zneli.

Elért az Ősz és súgott valamit,

Jeseň ma dostihla a niečo šepla

Szent Mihály útja beleremegett,

Boulevardom Saint-Michel to otriaslo

Züm, züm: röpködtek végig az uton

Zum, zum; pozdĺž cesty žartovné

Tréfás falevelek.

Lístie lietalo.

Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé

Minútka: Leto ešte nebolo v rozpakoch

S Párisból az Ősz kacagva szaladt.

Jeseň z Paríža zmizla so smiechom.

Itt járt, s hogy itt járt, én tudom csupán

Bola tu, a že tu bola, viem len sám

Nyögő lombok alatt.

Pod raždím stonom.