Párisba tegnap beszökött az Ősz.

Furtivo, entrou ontem em Paris o Outono,

Szent Mihály útján suhant nesztelen,

em silêncio, pelo Boulevard Saint-Michel;

Kánikulában, halk lombok alatt

em plena canícula, na sombra da folhagem,

S találkozott velem.

assim o vi surgir.

Ballagtam éppen a Szajna felé

Eu caminhava para o Sena e em mim

S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:

ardia uma canção que eu estranhava;

Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,

inesperada e grave, triste, rubra,

Arról, hogy meghalok.

da morte me falava.

Elért az Ősz és súgott valamit,

Ao ouvido me disse não sei quê, o Outono,

Szent Mihály útja beleremegett,

e então vi que o Boulevard estremecia,

Züm, züm: röpködtek végig az uton

zum, zum: folhas dançavam no caminho

Tréfás falevelek.

eivadas de ironia.

Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé

Um instante: o Verão nem se deu conta.

S Párisból az Ősz kacagva szaladt.

Rindo, o Outono desapareceu na aragem.

Itt járt, s hogy itt járt, én tudom csupán

Mas esteve! Esteve aqui, eu bem o sei,

Nyögő lombok alatt.

sob o gemido da folhagem.