Edward király, angol király
Eduardo de Inglaterra
Léptet fakó lován:
Monta no seu alazão.
Hadd látom, úgymond, mennyit ér
«Olha! As terras de Gales
A walesi tartomány.
Agora que valerão?
Van-e ott folyó és földje jó?
Terão rios, solo fértil
Legelőin fű kövér?
E prados florescentes?
Használt-e a megöntözés:
Terá sido bem regada
A pártos honfivér?
Pelo sangue dos resistentes?
S a nép, az istenadta nép,
E o povo, o bom povo,
Ha oly boldog-e rajt'
Será ele feliz contudo?
Mint akarom, s mint a barom,
– Como o desejo – como os bois
Melyet igába hajt?
Que ele atrela a seu jugo?»
Felség! valóban koronád
«Certo, senhor, tua coroa
Legszebb gyémántja Wales:
Não tem jóias mais brilhantes
Földet, folyót, legelni jót,
Que seus vales, montes, terras
Hegy-völgyet benne lelsz.
E os prados verdejantes.
S a nép, az istenadta nép
E quanto ao povo, o bom povo,
Oly boldog rajta, Sire!
É feliz meu bom senhor.
Kunyhói mind hallgatva, mint
O silêncio em suas choças
Megannyi puszta sír.
É disso certo penhor».
Edward király, angol király
Eduardo de Inglaterra
Léptet fakó lován:
Faz parar seu alazão.
Körötte csend amerre ment,
Silencia toda a gente,
És néma tartomány.
As terras se calarão.
Montgomery a vár neve,
Montgomery tem por nome
Hol aznap este szállt;
O forte onde ele parou.
Montgomery, a vár ura,
Castelão Montgomery
Vendégli a királyt.
Festa p’ra ele preparou.
Vadat és halat, s mi jó falat
«Vão ver quem aqui faz lei»
Szem-szájnak ingere,
Rei Eduardo ameaça:
Sürgő csoport, száz szolga hord,
«Ao fogo quem me resista.
Hogy nézni is tereh;
Dos bardos que acabe a raça!»
S mind, amiket e szép sziget
Para correr o país,
Ételt-italt terem;
Sem pressa saem arautos,
S mind, ami bor pezsegve forr
E em forte Montgomery
Túl messzi tengeren.
Fundaram os festins lautos.
Ti urak, ti urak! hát senki sem
Eduardo de Inglaterra
Koccint értem pohárt?
Esporeia seu alazão,
Ti urak, ti urak!... ti Wales ebek!
E por toda Gales agora
Ne éljen Eduárd?
Só fogueiras se verão.
Vadat és halat, s mi az ég alatt
Cantando vão p’rà fogueira
Szem-szájnak kellemes,
Quinhentos bardos galeses,
Azt látok én: de ördög itt
mas nenhum para gritar:
Belül minden nemes.
«Viva Eduardo mil vezes!»
Ti urak, ti urak, hitvány ebek!
Em Londres lá pelas ruas
Ne éljen Eduárd?
Que gritos e arruaça!
Hol van, ki zengje tetteim -
«Que se enforque o seu alcaide
Elő egy walesi bárd!
Se lá mexe a populaça!»
Egymásra néz a sok vitéz,
Tudo no maior sossego,
A vendég Wales urak;
Nem uma mosca zuniu;
Orcáikon, mint félelem,
Quem falar; cabeça fora;
Sápadt el a harag.
E o sono do Rei fugiu.
Szó bennszakad, hang fennakad,
«Soem pífaros, clarins,
Lehelet megszegik. -
E mil tambores a rufar.
Ajtó mögül fehér galamb,
Para do festim de Gales
Ősz bárd emelkedik.
Seus malefícios calar.»
Itt van, király, ki tetteidet
Mas por cima de clarins
Elzengi, mond az agg;
E tambores, trombetas a rugir,
S fegyver csörög, haló hörög
A voz plena cantam os quinhentos
Amint húrjába csap.
E a gesta dos mártires faz-se ouvir!
"Fegyver csörög, haló hörög,
Caça, carnes, vinhos, peixes,
A nap vértóba száll,
E mil outros bons bocados
Vérszagra gyűl az éji vad:
Levam cem criados mudos
Te tetted ezt, király!
Esmagados sob os seus fardos.
Levágva népünk ezrei,
O que as belas terras dão
Halomba, mint kereszt,
Da carne mais delicada,
Hogy sírva tallóz aki él:
Do melhor vinho estrangeiro
Király, te tetted ezt!"
A pipa descarregada…
Máglyára! el! igen kemény -
Senhores, senhores p’ra me honrar
Parancsol Eduárd -
Já não há cantos de bardo,
Ha! lágyabb ének kell nekünk;
Ai senhores, ai cães galeses
S belép egy ifjú bárd.
Não há um viva Eduardo?
"Ah! lágyan kél az esti szél
Caça e peixe são à farta
Milford-öböl felé;
De tudo os melhores primores
Szüzek siralma, özvegyek
Me dão todos os senhores
Panasza nyög belé.
Que não passam de traidores.
Ne szülj rabot, te szűz! anya
Senhores, estafermos malditos,
Ne szoptass csecsemőt!..."
Ninguém que cante Eduardo?
S int a király. S elérte még
Ninguém grita «viva o Rei»?
A máglyára menőt.
Depressa já galês bardo!»
De vakmerőn s hívatlanul
Em espanto se entreolham
Előáll harmadik;
Os paladinos presentes,
Kobzán a dal magára vall,
Não de medo mas de fúria,
Ez íge hallatik:
Rostos brancos, transparentes.
"Elhullt csatában a derék -
Sem palavra, a voz estrangulada,
No halld meg Eduárd:
Suspenso o próprio respirar,
Neved ki diccsel ejtené,
Porta aberta; branca ave,
Nem él oly walesi bárd.
Velho bardo – vem a entrar.
Emléke sír a lanton még -
«Tua gesta e altos feitos
No halld meg Eduárd:
Ó rei hei-de eu cantar!»
Átok fejedre minden dal,
Choros, gritos, armas rugem
Melyet zeng walesi bárd."
E ele começa a cantar:
Meglátom én! - S parancsot ád
«Choros, gritos, armas rugem,
Király rettenetest:
Sangue feras bebem na represa,
Máglyára, ki ellenszegül,
Lago de sangue onde o sol se apaga,
Minden walesi énekest!
Isto é, ó Rei, tua proeza!
Szolgái szét száguldanak,
Ceifados, aos molhos atados,
Ország-szerin, tova.
Milhares de galeses fazem história.
Montgomeryben így esett
Chorando, os que ficaram ceifam.
A híres lakoma. -
Eis teus feitos, Rei, tua glória!»
S Edward király, angol király
«À fogueira por teu rude canto!»
Vágtat fakó lován;
Diz Eduardo, «Bem!
Körötte ég földszint az ég:
Preciso um canto mais doce»,
A walesi tartomány.
E um jovem bardo vem.
Ötszáz, bizony, dalolva ment
«Oh como é doce ao entardecer
Lángsírba walesi bárd:
No golfo de Milford o vento a soprar!
De egy se bírta mondani
Mas de virgens e viúvas bem mais forte,
Hogy: éljen Eduárd. -
Ouvimos seu carpir clamar.
Ha, ha! mi zúg?... mi éji dal
Virgens, não gereis mais servos!
London utcáin ez?
Não mais alimenteis filhos, mães fagueiras…
Felköttetem a lord-majort,
Um sinal, e ao velho encanecido
Ha bosszant bármi nesz!
O jovem bardo segue p’rà fogueira.
Áll néma csend; légy szárnya bent,
Logo, um não convidado
Se künn, nem hallatik:
Chegou cheio de ousadia,
"Fejére szól, ki szót emel!
E suas cordas afinando,
Király nem alhatik."
Balada sua dizia:
Ha, ha! elő síp, dob, zene!
«Caiu na batalha o Maior…
Harsogjon harsona:
Ó Rei, meu canto escutai,
Fülembe zúgja átkait
P’rá celebrar os teus feitos,
A walesi lakoma...
Bardo galês não há mais!
De túl zenén, túl síp-dobon,
Chora a toda hora seu lembrar –
Riadó kürtön át:
Ouvi bem. Ó Rei, ouvi! –
Ötszáz énekli hangosan
O canto dos bardos lançará apenas
A vértanúk dalát. (*)
Vergonha, horror sobre ti».
1857
(*) A történelem kétségbe vonja, de a mondában erősen tartja magát, hogy I. Eduárd angol király, Wales tartomány meghódítása (1277) után, ötszáz walesi bárdot végeztetett ki, hogy nemzetök dicső múltját zöngve, a fiakat föl ne gerjeszthessék az angol járom lerázására. A.J.