(Gina emlékkönyvébe)

(No álbum de Gina)

Mint a Montblanc csucsán a jég,

Qual gelo nos picos do Monte Branco,

que não dana nem sol, nem sequer vento,

Minek nem árt se nap, se szél,

não arde meu coração, em descanso;

não vivo da paixão novo tormento.

Csöndes szívem, többé nem ég;

Miríades de estrelas ao redor

Nem bántja újabb szenvedély.

de mim brilham, à porfia, coquetes,

sobre mim lançam raios; mas nem por

Körültem csillagmiriád

isso de novo quem eu sou derrete.

Versenyt kacérkodik, ragyog,

Às vezes, na silente madrugada,

acordando, sozinho, se define,

Fejemre szórja sugarát;

no lago fantástico da passada

juventude, tua imagem de cisne.

Azért még föl nem olvadok.

E, então, meu coração doura já,

De néha csöndes éjszakán

como, nas longas noites de Inverno,

quando sol nascente rompe acolá,

Elálmodozva, egyedül -

no Monte Branco essa neve eterna.

Mult ifjuság tündér taván

Hattyúi képed fölmerül.

És ekkor még szivem kigyúl,

Mint hosszu téli éjjelen

Montblanc örök hava, ha túl

A fölkelő nap megjelen…