(Gina emlékkönyvébe)

(

Dla Giny

Mint a Montblanc csucsán a jég,

)

Minek nem árt se nap, se szél,

Moje serce, bryła lodu na szczycie Montblanc,

Csöndes szívem, többé nem ég;

Nie stopi go słońce, nie poruszy wiatr.

Nem bántja újabb szenvedély.

Moje serce ciche usnęło w popiołach,

Körültem csillagmiriád

Żaden ogień go zbudzić nie zdoła.

Versenyt kacérkodik, ragyog,

Wokół mnie chmura gwiazd

Fejemre szórja sugarát;

Dla mnie świecą, do, mnie lecą,

Azért még föl nem olvadok.

Ciskają groty promienne

De néha csöndes éjszakán

W serce moje zimne i senne.

Elálmodozva, egyedül -

Lecz gdy opada na mnie noc,

Mult ifjuság tündér taván

W marzeniu widzę Twe białe ciało

Hattyúi képed fölmerül.

Łabędzia w zaczarowanym lustrze

És ekkor még szivem kigyúl,

Zamglonej odległej młodości.

Mint hosszu téli éjjelen

I jeszcze raz do serca mego

Montblanc örök hava, ha túl

Podpływą biały senny ptak

A fölkelő nap megjelen…

I w sercu moim krwawi śnieg,

To słońce wschodzi na Montblanc.