(Gina emlékkönyvébe)

( per l’album dei ricordi di Gina)

Mint a Montblanc csucsán a jég,

Come il ghiaccio, in cima al Montblanc,

A cui non noce né sole, né vento,

Minek nem árt se nap, se szél,

Non arde più, quieto il mio cuore;

Non lo tormenta nessuna passione.

Csöndes szívem, többé nem ég;

Intorno a me una miriade di stelle,

Nem bántja újabb szenvedély.

Brillando, civettando fanno a gara.

Con i raggi mi ricoprono la testa;

Körültem csillagmiriád

Ma tutto ciò, il mio cuor’ non tocca.

Versenyt kacérkodik, ragyog,

Ma a volte, nel silenzio della notte,

Ad occhi aperti, solo e trasognato,

Fejemre szórja sugarát;

Sul lago fatato della giovinezza,

Mi appare la tua visione da cigno.

Azért még föl nem olvadok.

Allora il mio cuore si riaccende,

De néha csöndes éjszakán

Come la neve eterna di Montblanc

Nella lunga notte invernale, mentre

Elálmodozva, egyedül -

Da lontano appare il sole che nasce…

Mult ifjuság tündér taván

Hattyúi képed fölmerül.

És ekkor még szivem kigyúl,

Mint hosszu téli éjjelen

Montblanc örök hava, ha túl

A fölkelő nap megjelen…