Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,

E' ancora verde il pioppo davanti la finestra,

 Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,

ancora fioriscono i fiori nella valle,

 De látod amottan a téli világot?

ma vedi l'arrivo dell'inverno là sopra?

 Már hó takará el a bérci tetőt.

La cima del monte è coperta di neve.

 Még ifju szivemben a lángsugarú nyár

Nel mio cuore brucia il fuoco dell'estate

 S még benne virít az egész kikelet,

ancora tutta la primavera ci fiorisce,

 De íme sötét hajam őszbe vegyűl már,

ma vedi: nei miei capelli scuri

 A tél dere már megüté fejemet.

si mischiano già i primi grigi.

Cadono i fiori e la vita corre via...

Elhull a virág, eliramlik az élet...

Siediti amore, sulle mie ginocchia.

 Űlj, hitvesem, űlj az ölembe ide!

Tu, che ora sul mio petto appoggi la testa,

 Ki most fejedet kebelemre tevéd le,

domani magari piangerai sulla mia tomba.

 Holnap nem omolsz-e sirom fölibe?

Dimmi; se sarò io il primo a morire

 Oh mondd: ha előbb halok el, tetemimre

mi coprirai gli occhi, piangendo?

 Könnyezve borítasz-e szemfödelet?

E ti potrà poi convincere l'amore

 S rábírhat-e majdan egy ifju szerelme,

di un altro ad abbondonare il mio nome?

 Hogy elhagyod érte az én nevemet?

Se dovessi buttare il velo da vedova,

attaccalo sulla croce della mia tomba,

Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt,

io di notte salirò dal regno della morte

 Fejfámra sötét lobogóul akaszd,

e lo porterò làggiù con me.

 Én feljövök érte a síri világból

Per asciugare le mie lacrime per te,

 Az éj közepén, s oda leviszem azt,

che mi hai dimenticato così veloce,

 Letörleni véle könyűimet érted,

e curare le mie ferite di cuore

 Ki könnyeden elfeledéd hivedet,

perchè ti amerò ancora e anche là, per sempre!

 S e szív sebeit bekötözni, ki téged

 Még akkor is, ott is, örökre szeret!

 1847