Hol zsarnokság van,

Onde está a tirania,

aí está a tirania,

ott zsarnokság van,

não só nas espingardas,

não só atrás das grades,

nemcsak a puskacsőben,

não só nas salas de interrogatório,

nemcsak a börtönökben,

não só noite de vela,

ou na voz da sentinela,

nemcsak a vallatószobákban,

aí está a tirania,

nemcsak az éjszakában

não só na noite de fumo,

na inflamada acusação,

kiáltó őr szavában,

não só na confissão,

no morse dos toques na parede,

ott zsarnokság van

não só na sentença fria

nemcsak a füst-sötéten

do juiz que culpados pronuncia,

aí está a tirania,

gomolygó vádbeszédben,

não só na militar

beismerésben,

ordem de «fogo» ou de «sentido»,

no rufar do tambor

rabok fal-morse-jében,

e no modo como o corpo

para a cova é sacudido,

nemcsak a bíró hűvös

não só nas novidades

ítéletében: bűnös! –

apenas sussurradas

pelas frestas das portas

ott zsarnokság van,

antes de fechadas,

nemcsak a katonásan

no dedo sobre a boca

para bocas caladas,

pattogtatott “vigyázz!”-ban,

aí está a tirania,

não só nas rugas, grades

“tűz”-ben, a dobolásban

construídas nas caras,

s abban, ahogy a hullát

e dentro dessas grades

os gritos sem palavras,

gödörbe húzzák,

nas torrentes roladas

nemcsak a titkon

de lágrimas caladas

que aumentam o silêncio

félig nyílt ajtón

e nas pupilas opadas,

ijedten

aí está a tirania,

não só nos fortes vivas

besuttogott hírekben,

berrados perfilados

com hurras e canções,

a száj elé kapott ujj

onde está a tirania,

“pszt”-jében, hogy ne mozdulj,

aí está a tirania,

não só nas próprias mãos

hol zsarnokság van,

que mornas aplaudem,

ott zsarnokság van

na trombeta, na ópera,

também na retumbante

nemcsak a rács-szilárdan

e mentirosa pedra das estátuas,

nas cores, nas galerias,

fölrakott arcvonásban

dentro das molduras,

s e rácsban már szótlan

mesmo já nos pincéis;

não só no som dos carros

vergődő jajsikolyban,

rastejando na noite

a csöndet

silenciosa, e como param

à porta;

növelő néma könnyek

onde está a tirania,

zuhatagában,

tangivelmente está

em tudo,

táguló szembogárban,

como nem dantes o teu Deus;

az van az éjben halkan

aí está a tirania,

nos jardins infantis,

sikló gépkocsizajban

nos conselhos do pai,

nos sorrisos da mãe,

meg abban,

no modo de a criança

megállt a kapulajban;

responder a um estranho;

abban, ahogy a “halló”

não só no arame farpado,

não só nas linhas do livro,

közben – érzed – a kagyló

nos slogans que enlouquecem

mais que o arame farpado;

csöndjén keresztül

aí está ela, está

figyel egy idegen fül;

no jogo das escondidas,

como quando a mulher diz

nemcsak a telefondrót

quando voltas meu querido;

közt vergődő Laokoon-mód:

nos tão habituais

olá-como-vais,

vonat, repülő, sínpár,

nos apertos-de-mão

de súbito mais moles,

gúzsbog, kötélszár,

onde repentinamente

mert zsarnokság van,

gela a cara que amas,

porque ela está presente

nemcsak a talpra álltan

nos encontros, nas camas,

harsogott éljenekben,

não só no interrogatório

mas na confissão,

hurrákban, énekekben,

nas palavras doces

como mosca no vinho,

az ernyedetlen

porque nem nos teus sonhos

tapsoló tenyerekben,

estarás sozinho,

aí no leito nupcial

az operában,

e já antes do desejo

a trombitában,

porque só achas bela

a que já era dela;

ott van az utca sarkán

com ela te deitavas

e pensavas que amavas,

az éppoly harsány –

no prato ou no copo,

vígan vagy kongó zordan

está no nariz e na boca,

no frio e no escuro,

feszülő kőszoborban,

ao ar livre e na tua toca,

az van a derűtelen

como se pela tua janela aberta

entrasse um cheiro a podre,

tarkálló képteremben,

como se houvesse em casa

uma fuga de gás,

külön minden keretben,

quando falas contigo

már az ecsetben;

quem pergunta é a tirania

e nem no que imaginas

mert zsarnokság ott van

tens autonomia,

jelenvalóan

já a via láctea parece

fronteira de holofotes

mindenekben,

e de campos de minas:

a estrela é um postigo,

ahogy a régi istened sem;

do céu a tenda vasta

mert zsarnokság van

é um campo de trabalho;

porque a tirania fala

az óvodákban,

de febres e de sinos,

az apai tanácsban,

do padre da confissão,

do padre do sermão,

az anya mosolyában,

igreja, parlamento,

cadafalso – palcos são;

abban, ahogy a gyermek

mal fechas os olhos

dadog az idegennek,

e sempre ela te guarda;

anda sempre contigo

ahogy, mielőtt súgtál,

qual doença ou memória;

hátrafordultál,

ouves o rolar do comboio

que repete «estás preso»;

nemcsak a szögesdrótban,

na montanha ou na praia

é o ar que respiras;

nemcsak a könyvsorokban

no relâmpago reluz,

szögesdrótnál is jobban

no som inesperado,

está em cada luz,

bénító szólamokban;

no coração que bate;

az ott van

na tranquilidade,

no tédio das algemas,

a búcsúcsókban,

na chuva que desaba

qual grade até ao céu,

ahogy így szól a hitves:

na neve que te cerca

mikor jössz haza, kedves,

como o branco da cela;

é ela que te olha

az utcán oly szokottan

pelos olhos do teu cão,

ismételt hogy-vagy-okban,

e como em cada meta

estás nas tuas manhãs,

a hirtelen puhábban

estás nos teus pensamentos,

em cada gesto teu;

szorított kézfogásban,

como o rio em seu leito

ahogy egyszercsak

nela segues e a crias;

olhas para fora e ela

szerelmed arca megfagy,

é que te vê no espelho,

mert ott van

ela espreita, não corras,

és preso e carcereiro;

a légyottban,

no cheiro do tabaco,

no tecido da roupa

nemcsak a vallatásban,

ela vai-se entranhando

ott van a vallomásban,

e entra-te nos miolos;

julgas ter uma ideia

az édes szómámorban,

mas cada ideia é dela,

mint légydög a borodban,

podes olhar mas vês

só o feitiço dela,

mert álmaidban

e o fósforo que atiraste

sem antes o pisares

sem vagy magadban,

pode atear no bosque

ott van a nászi ágyban,

um fogo que te cerca;

ela assim te vigia

előtte már a vágyban,

no trabalho e em casa;

mert szépnek csak azt véled,

e não sabes que é viver,

que é carne ou que é pão,

mi egyszer már övé lett;

que é amar, desejar,

ou só abrir os braços,

vele hevertél,

assim fabrica o escravo

ha azt hitted, szerettél,

as correntes que arrasta;

se comes, a engordas,

tányérban és pohárban,

para ela geras filhos,

az van az orrba-szájban,

onde está a tirania,

cada qual é um elo,

világban és homályban,

tu fedes ao seu cheiro,

tu mesmo és tirania;

szabadban és szobádban,

como a toupeira ao sol,

mintha nyitva az ablak

é cega a escuridão,

temos medo no quarto

s bedől a dögszag,

qual se fosse o deserto;

mintha a házban

porque onde está a tirania

tudo se torna vão,

valahol gázfolyás van,

mesmo esta fiel canção,

ou tudo o que se cria,

ha magadban beszélgetsz,

porque ela está

ő, a zsarnokság kérdez,

na tua campa já,

quem tu foste dirá,

képzeletedben

a ela serve a tua cinza lá.

se vagy független,

fönt a tejút is már más,

határsáv, hol fény pásztáz,

aknamező; a csillag:

kémlelő ablak,

a nyüzsgő égi sátor

egyetlen munkatábor;

mert zsarnokság szól

lázból, harangozásból,

a papból, kinek gyónol,

a prédikációkból,

templom, parlament, kínpad,

megannyi színpad;

hunyod-nyitod a pillád,

mind az tekint rád;

mint a betegség,

veled megy, mint az emlék,

vonat kereke, hallod,

rab vagy, erre kattog;

hegyen és tavak mellett

be ezt lehelled;

cikáz a villám, az van

minden váratlan

zörejben, fényben,

szív-hökkenésben;

a nyugalomban,

a bilincs-unalomban,

a záporzuhogásban,

az égig érő rácsban,

a cellafal-fehéren

bezáró hóesésben;

az néz rád

kutyád szemén át,

s mert minden célban ott van,

ott van a holnapodban,

gondolatodban,

minden mozdulatodban;

mint víz a medret,

követed és teremted;

kémlelődsz ki e körből,

ő néz rád a tükörből,

ő les, hiába futnál,

fogoly vagy, s egyben foglár;

dohányod zamatába,

ruháid anyagába

beivódik, evődik

velődig;

töprengenél, de eszmét

tőle fogan csak elméd,

néznél, de csak azt látod,

amit ő eléd varázsolt,

s már körben lángol

erdőtűz gyufaszálból,

mert mikor ledobtad;

el nem tapodtad;

így rád is ő vigyáz már

gyárban, mezőn, a háznál;

s nem érzed már, mi élni,

hús és kenyér mi,

mi szeretni, kívánni,

karod kitárni,

bilincseit a szolga

maga így gyártja s hordja;

ha eszel, őt növeszted,

fiad neki nemzed,

hol zsarnokság van:

mindenki szem a láncban;

belőled bűzlik, árad,

magad is zsarnokság vagy;

mert már miattad dermed

dacba a gyermek,

s lesz az öledben ringó

feleség ringyó;

vakondként napsütésben

így járunk vaksötétben

s feszengünk kamarában

futva bár Szaharában;

mert ahol zsarnokság van,

minden hiában,

e dal is, az ilyen hű,

akármilyen mű,

mert ott áll

eleve sírodnál,

ő mondja meg, ki voltál,

porod is neki szolgál.