五月。它是如何开始的？

Május volt. Hogy is kezdődött? Mitől

什么暴露了我们的怨愤？

Bolydultak fel az idegdúcaink? A holdsarlónak

在那天这么早的时间，月亮刀刃

Micsoda cikornyás görbülete kellett, hogy már kora reggel

什么样古怪的转动使我们彼此流血？

Fölvérezzük egymást? Mit tettem én? Félre-

我做了什么？我多少产生了误解。

Értettem valamit. Megközelíthetetlenül

陷在恶灵怒火中的你，令人难以接近 ，

Abban az eszelős dühödben, a kisbabákat

小孩被狠狠地放在车里，你驾驶着汽 车。

A kocsiba vágva, te vezettél. Biztosan

我们肯定想痛快地出游一天，

Egész napos kirándulást terveztünk,

在海边的某处地方，一次探险－－

Valahová a partvidékre, felfedezőutat -

所以你开始驾车。

Úgyhogy egyszer csak nekiindultál.

　　　　　　　　我所记得的

Emlékszem, azt

是我的思想活动：她会做什么蠢事。

Gondoltam: ez valami őrültséget csinál. És föl-

我猛地打开车门，跳进车，坐在你身 旁。

Téptem az ajtót, és beugrottam melléd.

于是我们向西开去。向西。

Nyugatnak mentünk. Nyugatnak. Cornwalli

我记得：一条条康沃尔郡的小路，

Dűlőutakra emlékszem, fölrezgő tűzszünetre,

当你铁青着脸凝视时，某场非尘世战 争

Ahogy vasba vert arcoddal előremeredsz,

在遥远的雷声滚滚的天底下，处于

Valami földöntúli háborúság messzi

暂时停止而随时可能爆发的状态。

Mennydörgéstájéka felé. Én egyszerűen

我抱着小孩，只是一路伴随你，

Nyújtottam a kíséretet, vittem a kisbabákat,

等待着你恢复常态。我们

Vártam, hogy visszagyere az evilágba.

试图找到海岸。你怒恼于

Megpróbáltunk lejutni a partvidékre. Te

我们英国人各家贪心挡住

Őrjöngtél a mi angol kapzsiságunkon,

所有接近海边的路，挡住了大海，

"Idegeneknek tilos", minden parti lejárónál

挡住了向内陆去。你鄙视

Kerítés, eldugjuk a tengert az utak elől, az egész

肮脏的海边，当你到达那里时。

Belföld elől. Lenézted Anglia mocskos szegélyét, amint

那天是属于发怒火的日子。

Odaértél. A fúriáké volt az a nap. Térképen vadásztam,

我在地图上一个个农场，一个个

Hol lehet a tanyák, a magánkirályságok között

私人的王国里查找路线。

Áthatolni. Végre egy kocsibejárat. Hűs délelőtt,

最后找到了入口。这是五月

Igazi május. Valahol vettem ennivalót.

清新的一天。我在某处买了食物。

Áthaladtunk egy réten, és kiértünk a szabad,

我们穿越田野，迎着扑来的海风。

Kék tengeri szélverésbe. Bozótos szikla,

一座爬满荆豆藤的悬崖，条条峡谷

Szedres, sűrű tölgyerdős völgykatlanok. Sasfészek-

荆棘丛生，栎树林立。在山崖顶下

Üreget találtunk, épp a sziklatető alatt.

我们发现了一个猛禽的巢穴，它

Úgy gondoltam, tökéletes. Etetted a babákat,

在我看来十分完美。你给婴儿喂奶，

Sisakszerűen kiélezett németes mogorvaságod

阴沉着你日尔曼型的脸，像一顶头盔 ，

Hovatovább értelmezhetetlen. Zavarodottan

令人难以言传。我困惑地坐在那里。

Ültem. Rovar voltam, odakinn, a saját házi

在我的家庭剧中，我是窗户外面的

Drámám ablaküvegén. Te meg nem akartál ott heverni,

一只苍蝇。你一脸倦意，

Tunyálkodva, rühellted az ilyesmit.

却拒绝躺下来，你不喜欢躺下。

Az a lapos, huzatos platni, az nem óceán.

那个平展的刮风的地质板块不是海洋 。

El kell innét menni. El is mentél. Én pedig

你必须离开，于是走了。我像狗似的

A nyomodban, mint egy kutya, végig a sziklatető

跟在后面，沿着山崖顶的边缘，

Rétszegélyén, át a szél kuszálta tölgyerdőn -

在风吹动的栎树林上方－－

És találtam egy csapdát.

我发现了一根响弦，

Rézdrótcsillogás, barna zsineg, ember eszkábálta,

这发亮的铜丝绳在这里成了新装置。

Meglapuló új szerkentyű. Egyetlen szó nélkül

你不吭一声地把它扯断，扔进了栎树林里。

Fölrántottad, és bedobtad a fák közé.

我被惊呆了。对我国众神

Elrémültem. Vidéki

虔诚的我看到

Isteneim hűséges fia - láttam,

圈套线的神圣性受到了亵渎。

Ahogy a csapdaút szentségét meggyalázzák.

你看见表皮下充血的

Te zúzott ujjakat láttál, vért a körmök felett,

僵硬手指抓住一只蓝色的大杯。

Ahogy a kéz egy kék bögrére kapaszkodik. Én

我看见农村的贫穷正筹集便土。

A vidéki nyomorúságot láttam, a filléreskedőt,

你看见长着婴儿眼睛的被扼死的一个个

Amely pörköltet remél a vasárnapi fazékba. Te

天真无邪的人，我看见

Gyerekszemű, megfojtott ártatlanokat láttál, én

神圣的古老风俗。

Szent, ősi szokást. Te csapdát láttál csapda után,

你看见一个圈套又一个圈套，于是

És mentél előre, felszakítva őket gyökereikből,

走向前把它们连根扯断，把它们

És behajigálva őket az erdőbe. Láttalak,

扔到崖下的栎树林里。我看见你

Amint kitéped hagyományom törékeny,

扯断我的传统岌岌可危的宝贵幼苗，

Drága facsemetéit, az akasztástól és kényszermunkától

看风你从以土地维系的悬挂桥和车辆 那里

Nehezen kicsikart engedményeket, hogy a földet

扯断难得获得的驾驶权。

Ki lehessen zsigerelni. Azt kiabáltad: "Gyilkosok!",

你大声说：“凶手们！”

Őrjöngve zokogtál, és

你愤怒地泪流满面，毫不怜惜兔子。

Nem a nyulak jártak az eszedben. Be voltál

你被关进某间单人套间喘着气，

Zárva, oxigénért kapkodtál, valami kamrában,

我找不到你，听不见你说话，

Ahol nem találtalak, igazából nem is hallottalak,

更不必说不理解你。

Nemhogy megértettelek volna.

　　　　　　　　　在那些圈套里

Azokban a csapdákban

你抓住了某些东西。

Akkor megragadtál valamit.

你是不是在我身上抓住了某些东西，

Bennem ragadtál meg valamit,

这个夜间活动的而我又不知晓的东西 ？

Valami éjszakait, számomra ismeretlent? Vagy

或者它是你命定的自我，你受折磨的

A saját, halálra ítélt lényedet, elgyötört, síró,

呼喊的窒息的自我？不管是哪一种，

Fuldokló lényedet? Bármelyik volt is,

你诗歌的那些过于敏感的可怕手指

A versed iszonyatos, túlérzékeny

紧紧的捏住它，感到它活灵活现。

Ujjai köréje zárultak, és tapintották,

这些冒着热气的肠子似的一首首诗

Hogy eleven. A versek, mint füstölgő zsigerek,

软绵绵地来到你的手中。

Puhán a kezedbe sorakoztak.