Se agitan los imperios capitalistas. Muévense.

Forgolódnak a tőkés birodalmak,

Les rechinan los dientes desmembrando al planeta.

csattog világot szaggató foguk.

Devoran la suave Asia, el África erizada.

Lágy Ázsiát, borzolt Afrikát falnak

Y como a nidos echan abajo nuestros pueblos.

s mint fészket ütik le a kis falut.

El mar, un productor voraz, sólo es saliva.

Egy nyál a tenger! Termelő zabálás, -

Eructa la amarilla boca del capital

kis, búvó országokra rálehel

en los agazapados países. Pegajosas

a tátott tőke sárga szája. Párás

nubes de fetidez caen sobre nosotros.

büdösség-felhő lep bennünket el.

Y en la zona violenta de la ciudad, en donde

muele el molar, en donde planea el aire férreo

S hol zápfog rág, a város érdes része,

de las minas, en donde patalea la máquina,

hol a vasbányák fuvallata ing,

chasquea la polea, clama el listón y zumba

gép rugdal, lánc zúg, jajong ládák léce,

la cadena y chillidos trasformadores chupan

lendkerék szijja csetten és nyalint,

los pezones metálicos del dínamo, acá,

hol a fémkeblü dinamókat szopják

acá sobrevivimos. Y nuestra suerte está

a sivalkodó transzformátorok,

poblada de mujeres, niños y agitadores.

itt élünk mi. És sorsunk összefogják

¡Acá vivimos! Red convulsa nuestros nervios,

a nők, gyermekek, agitátorok.

en ella se debate el huidizo pasado.

El jornal —precio de la fuerza del trabajo—

Itt élünk mi! Idegünk rángó háló,

maúlla en el bolsillo. Y así vamos a casa.

vergődik benn’ a mult sikos hala.

Una hoja de diario sobre la mesa, y pan.

A munkabér, a munkaerő ára,

Y en la hoja: que todos, que todos somos libres.

cincog zsebünkben, úgy megyünk haza.

Perseguimos las chinches con el goce y la lámpara.

Ujságpapír az asztalon kenyérrel

Nos creemos gran cosa con un cuarto de vino.

s az ujságban, hogy szabadok vagyunk -

Camarada y soplón cruzan por el silencio.

poloskát űzünk lámpával s a kéjjel

Un borracho tropieza. Un joven va al prostíbulo.

s két deci fröccsel becsüljük magunk’.

La noche, boca abajo, deja caer sus pechos

con sarpullido, como una camisa sucia,

Elvtárs és spicli jár a csöndben erre,

bajo el humo. Dormimos roncando, destrozados,

részeg botlik, legény bordélyba lóg,

espalda contra espalda —pilas de leños huecos—,

mert hasal az éj s pörsenéses melle,

y el moho en la pared semiderruida marca

mint szennyes ingből, füst alól kilóg.

las húmedas fronteras de nuestra triste patria.

Igy élünk mi. Horkolva alszunk s törten,

Pero —¡mis camaradas!— éstos son los peones

egymás hátán, mint odvas farakás

que en la lucha de clases se vistieron de acero.

s hazánk határát penész jelzi körben

Y nosotros con ellos, cual chimeneas: ¡ved!

a málló falon; nedves a lakás.

Nos ocultamos, como perseguidos, por ellos.

¡Así está preparándose el mundo, a la cadena

De - elvtársaim! - ez az a munkásság,

de la historia montado, donde la clase obrera

mely osztályharcban vasba öltözött.

clavará sobre todas las fábricas oscuras

Kiállunk érte, mint a kémény: lássák!

la estrella, sí, la estrella, roja estrella del Hombre!*

És búvunk érte, mint az üldözött.

*En las veladas obreras ilegales de los anos treinta y cuarenta, este verso se declamaba así: clavará la estrella roja del Hombre.

A történelem futószallagára

szerelve ígyen készül a világ,

hol a munkásság majd a sötét gyárra

szegzi az Ember öntött csillagát!*

*a cenzúra miatt József Attila próbálgatta, hogy mit lehetne írni a "vörös csillagát" helyett (ami a korábbi kiadásokban szerepelt).

1931. december