Cuando el sol se levanta y el rocío se inclina desde los cabellos de los que nunca sienten ira, que mi ira no te moleste nunca, querida.

Mikor fölkél a nap, a sosem haragvók hajától eltéritődik a harmat, ne bántson téged az én haragom soha, kedves.

Pienso a menudo en las plazas grandes, veloces, donde acaso no me caeré. Y los talladores de mástiles vendrán con los mástiles en filas cerradas, y los seis millones de férreos obreros, vencedores, lanzarán al cielo el martilleo de corazón tintineante. Bajo la tempestad celestial de las herramientas, que pueda yo tener tus besos, querida.

Sokszor gondolok nagy futós terekre, ahol lehet el kell majd esnem, az árbocfaragók árbocokkal jönnek oda tömött sorokban,és győzvén ott, égnek hajitja hatmillió vasas az ő csengő szívű kalapácsát. Szerszámok égi viharába csókjaidat hadd viszem én is el oda kedves.

No te das cuenta de que me empino cuando hablo del futuro. Si quieres, sólo volveré a ti después de la victoria que canta la gloria de la ciudades, o cuando los panaderos unen sus buenas paletas que lanzan el pan y en ellas me colocan, con la cabeza baja, cubierta de harina, y me llevan lentamente hasta tu cama.

Észre sem veszed hogy kihúzom magam, mikor a jövőről szólok, ha akarod, hát csak ama városdaloló győzelem után térek meg hozzád, vagy majd a pékek összekötik kenyérvető, jó lapátjaikat, végigfektetnek rajta engem és lehajtott lisztes fővel elhoznak lassan az ágyadig.

Por ti estoy enojado, no contra ti. Mira, apriétame esta mano que te levanta a lo alto en mis sueños. Que mi ira te fortalezca, y que no te moleste, querida.

Érted haragszom én, nem ellened, nosza szoritsd meg a kezem, mellyel magosra tartalak álmaimban, erősitsen az én haragom, dehogy is bántson, kedves.

1926. jún.