Música para guitarraAndrás Simor, Ilona Gogh 译

Zene gitáronMihály Ladányi


“No es que yo quiera darte
„Nem mintha el akarnám cserélni tollamat
 Pluma por pistola
 a te pisztolyodért,
 Pero el poeta eres tú.”
 de a költő te vagy.”
 (Miguel Barnet : Che)
 (Miguel Barnet: Che)

(La obra)
(A mű)

Y para no dejar a nadie solo y abandonado
S hogy senki ne legyen magára hagyatva,
 el canario en su aniversario recibió un gato,
 a kanári születésnapján kapott egy macskát,
 y el que hasta ahora por nadie ha sido cuidado,
 s akit mindeddig nem őrzött senki sem,
 a este por supuesto le tocó un soldado.
 hát az őrt kapott természetesen.

Sólo esto quedaba inconcluso del mundo,
Már csak ez volt bevégezetlen a világból,
 ahora Dios lo observaba con gusto,
 s most az Isten kedvtelve nézegette,
 luego lo rodeó con alambrada
 aztán körültekerte szögesdróttal,
 para preservarlo de cualquier canallada.
 hogy holmi gonoszság kárt ne tehessen benne.

(Al otro lado)
(A túloldalon)

De palabras se llenan los periódicos
Az újságok megtelnek szavakkal,
 como bajo lluvia los caminos de fango,
 mint esőben lucsokkal az út,
 se infiltran por la redes nerviosas del hombre
 leszivárognak az ember idegcsatornáiba,
 y por sus labios revienta el bostezo.
 s az ember száján ásítás bugyborékol.

En esa hora de sueño qué más podría hacer:
Ebben az álmos órában mi mást lehetne tenni:
 Los pies del hombre en marcha se ponen
 az ember lába elindul,
 Atraviesan a su dueño por la plaza en movimiento
 átviszi gazdáját a téren
 mecánico por ambos lados de un órgano de placer.
 egy nemiszerv két oldalán gépiesen mozogva.

Allá, enfrente vive la amante del hombre,
A túloldalon lakik az ember szeretője,
 justo llenando un crucigrama echada boca abajo, y cuando se cansa,
 keresztrejtvényt fejt hasonfekve éppen,
 entre pulgas de anuncios matrimoniales se rasca.
 és mikor unja,

 házassághirdetések tetvei közt vakarózik.
En cierto lugar de recién nacidos abonan el mundo,

 y tajan la panza de mujeres amarillas, pero aquí,
Valahol csecsemőkkel trágyázzák a világot,
 todo concluye en el cuarto de baño.
 és felmetszik a sárga asszonyok hasát, de itt

 a fürdőszobában minden befejeződik.
(Si tiene un poco de suerte)


(Ha egy kis szerencséje van)
Cuando el hombre nace :

 de regalo, un país recibe
Mikor az ember megszületik:
 con escudo dorado y con rey,
 ajándékul kap egy országot
 y un país relativamente con valles y montañas
 aranyozott címerrel és királlyal,
 en el mejor de los casos -
 és viszonylag hegyes-völgyes országot

 kap jó esetben –
Cuando el hombre nace:

 de regalo, una ciudad recibe
Mikor az ember megszületik:
 con alumbrado especial y con alcalde,
 ajándékul kap egy várost
 y una ciudad bonita recibe, con alcalde honesto
 díszkivilágítással és polgármesterrel,
 si un poco de suerte tiene –
 és szép várost kap derék polgármesterrel,

 ha egy kis szerencséje van –
Cuando el hombre nace:

 de regalo, una calle recibe
Mikor az ember megszületik:
 con el último nombre histórico,
 ajándékul kap egy utcát
 y si nació un día bueno, entonces
 a legeslegújabb történelmi névvel,
 la calle la recibe cerca de los trasportes.
 és ha jó napon született, akkor a

 közlekedéshez közel kapja az utcát
Cuando el hombre nace:

 de regalo, una habitación recibe
Mikor az ember megszületik:
 con hornilla y peldaño,
 ajándékul kap egy lakószobát
 y si un poco de suerte tiene,
 tűzhellyel és küszöbbel,
 hasta una cama se halla en ella,
 és ha egy kis szerencséje van,
 sobre la cual luego se divierte.
 akad egy ágy is benne,

 amin majd nem unatkozik.
Cuando el hombre nace:

 de regalo, una caja de madera recibe
Mikor az ember megszületik:
 con un nombre y dos fechas doradas,
 ajándékul kap egy fadobozt
 y si un poco de suerte tendrá,
 egy névvel és két aranyozott dátummal,
 estas con el tiempo,
 és ha egy kis szerencséje lesz,
 alguien las recordará.
 ezek idővel

 valamit majd jelentenek is.
(Resplandece desde más alto)


(Magasabbról ragyogj)
¡Cuánto te esperamos, olor de Olivo,

 como gritamos embriagados por tu nombre,
Mennyire vártunk rád, Olajszagú,
 como te subimos sobre nuestros endebles hombros,
 hogy üvöltöztünk nevedtől részegen,
 en días de hambre y sueño, cómo te llevamos a cuestas!
 hogy emeltünk csenevész vállainkra,
 Descalzos en las heladas fuimos a recibirte,
 éhes és álmos napokon hogy cipeltünk!
 sedientos en días de calor,
 Fagyban mezítláb mentünk eléd,
 los pies hinchados, las manos agrietadas,
 hőségben szomjan,
 cargamos morteros, ladrillos juntamos debajo de ti,
 lábunk dagadt, tenyerünk fölrepedt,
 resplandece desde más alto…
 maltert hordtunk, téglát raktunk alád,
 ¡No abandones tu, antes de tiempo a esta exánime tropa,
 magasabbról ragyogj…
 Moviliza por nosotros tu corazón, tus brazos!
 Ne hagyd el sápadt, korán elfáradt seregedet,

 mozduljon értünk szíved, karod!
(Pon tu arma sobre mis hombros)


(Add fegyvered vállamra)
Antes de que

 en un cabaret particular de nombre Boyante
Mielőtt
 como flemático intelectual desprecie el mundo,
 a Jómód nevű gebines mulatóban
 antes de que cambie también mi deslucida amante
 hűvös intellektuelként lenézném a világot,
 por mujeres deslumbrantes,
 mielőtt kopott szeretőmet is
 en un momento de sabor olvidado,
 kicserélném ragyogó asszonyokra,
 arrimado a ti en la calle empringada
 egy elfelejtett-ízű pillanatban,
 donde por nuestros calzados agujereados
 mellédszegődve a csatakos utcán,
 se filtra el frío suco,…de la tarde
 ahol lyukas cipőnkön
 mientras nos fumamos también nuestros último
 átfolyik a hideg lé,
 cigarro, pon tu arma sobre mis hombros,
 mialatt elszívjuk utolsó cigarettánkat is,
 que sienta el frío metal apretar,
 add fegyvered vállamra,
 y cantemos algo sobre la Revolución!
 érezzem a heveder szorítását,

 és énekeljünk valamit a Forradalomról!
Aquello, que enrojece el rostro de los niños pobres,

 derriba las estatuas de los saqueadores,
Azt, hogy kipirosítja a szegény gyerekek arcát,
 voltean la mesa de los cambiadores de moneda
 ledönti a harácsolók szobrait,
 y entrega altruistas sueños al corazón –
 felborítja a pénzváltók asztalát

 és önzésnélküli álmokat ad a szívnek –
¡Deja que me arrime a ti,

 antes que
Hadd szegődjek még melléd,
 yo también deje de extrañarte a ti!
 mielőtt

 nem hiányoznál énnekem se többé!
(Desierto regado por alcohol)


(Alkohollal öntözött sivatag)
Porque estos cincuenta-sesenta años sin ti

 son tan sólo autocomplacencias de células.
Mert ez az ötven-hatvan év nélküled
 El amor concluye en la erección
 csupán a sejtek önvigasztalása.
 y deja su lugar
 A szerelem befejeződik az erekciónál
 al tedio de la carne satisfecha.
 és átadja helyét
 Las mujeres no paren
 az elégedett hús unalmának.
 o si dan a luz,
 Az asszonyok nem szülnek,
 los niños juegan a policía y bandidos,
 vagy ha szülnek:
 hasta integrarse entre los grupos gamberros
 a gyerekek
 de las adolescentes-putas y
 fegyőrt játszanak és útonállót,
 los jefes con órganos sexuales tatuados.
 míg belenőnek a galerik teenager-kurvái és

 tetovált nemiszervű vezérei közé.
Porque

 de las heridas cuidadosamente administradas
Mert
 no salta la sangre,
 a gondosan adminisztrált sebekből
 pues la herida no surgió por ti,
 nem csap ki a vér,
 en la arena de los dientes apretados
 hisz nem teérted keletkezett a seb,
 no rechinan las incitaciones de la furia,
 az összeszorított fogak arénájában
 únicamente algún sonido de trompeta
 nem csikorog a dühök biztatása,
 se arrastra solitario, o
 csak valami trombitaszólam
 las histéricas guitarras eléctricas galopan sin tino
 bandukol árván, vagy a
 en el desierto regado con alcohol.
 hisztérikus elektromosgitárok csörtetnek céltalanul

 az alkohollal öntözött sivatagban.
Porque el amor empalagoso

 y la hierba de seda de la sumisión sufrida
Mert érzelmeink dzsungelösvényét
 recubre sin ti el trillo de jungla
 benövi nélküled
 de nuestros sentimientos.
 a nyálas szeretet
 Puños podridos cuelgan de los cuerpos,
 és a megadó alázat selyemfüve.
 recorridos por las `pulgas de las ilusiones burguesas ,
 Rothadó öklök lógnak a testeken,
 o puños metidos en los bolsillos, con dedos buscadores de monedas,
 melyeket összemásztak a polgári illúziók tetvei,
 o puños esclavos arrastrados entre placeres de horas,
 vagy zsebrevágott öklök, aprópénzért kotorászó ujjakkal,
 que como los perros policías adamados,
 vagy órák örömei közt kullogó rabszolga öklök,
 ya sólo pueden soltar ladridos.
 melyek mint az elpuhult rendőrkutyák,

 már csak csaholni tudnak –
Porque en las camas arrugadas,

 en el éxtasis de la misericordia post mortem,
Mert a gyűrött ágyakon,
 frente a las puertas,
 a halál-utáni irgalom bűvöletében,
 frente los placeres,
 az ajtók előtt,
 frente las funerarias,
 az örömök előtt,
 sólo manosear se puede la vida,
 a hullaházak előtt
 con manos temblorosas y
 csak összefogdosni lehet az életet,
 sucias por la eterna muerte.
 remegő és

 az örök haláltól maszatos kézzel.
(Las horas precedentes de la aurora)


(A hajnal előtti órák)
Vino un hombre

 que así cantó:
Jött egy férfi,

 aki így énekelt:
Como los espíritus,

 a medianoche nos mezclamos entre ustedes.
Mint a kísértetek,
 Las horas precedentes de la aurora son oscuras.
 éjfélkor lopakodunk közétek.
 Sólo las botas galopan de noche
 A hajnal előtti órák vaksötétek.
 entre las hierbas del monte, sólo
 Csak a bakancsok surrognak éjszaka
 los murciélagos de la amargura susurrada en la
 a hegyi fűben, csak a
 oscuridad atraviesan rechinando los poblados.
 sötétbe mormolt keserűség denevérei

 csattognak át a falvakon.
Nuestras palmas se pegaron a la culata,

 porque amamos el fusil.
Tenyerünk ráizzadt a puskatusra,
 Buen fusil –le decimos- ¡ama la sangre,
 mert szeretjük a puskát.
 no el trino de las aves, no al viento,
 Jó puskánk – mondjuk neki –, a vért szeresd,
 como los poetas y demás humanistas!
 ne a madarak füttyét, ne a szelet,

 mint a költők és egyéb humanisták.
El humanismo es de las bibliotecas,

 Los estantes crujen de humanismo.
A humanizmus a könyvtáraké,
 Nuestros ojos son pozos negros del hambre,
 a polcok humanizmustól roskadoznak.
 nos humillaron de miles de formas,
 Szemünk éhségtől fekete kút,
 ahora amamos nuestro fusil,
 megaláztak minket százféleképp,
 Buen fusil –le decimos- ¡ama la sangre!
 most szeretjük a puskát,

 Jó puskánk – mondjuk neki –, szeresd a vért!
(Y veo, escupe la sangre y la tierra,

 alumbran sus ojos de su cara enfangada,
(S látom, kiköpi a vért és a földet,
 se convertirá cualquier día en soldado desconocido,
 sáros arcából szeme kivilágít,
 obesos diplomáticos depositarán ofrenda
 ismeretlen katona lesz maholnap,
 floral en su tumba, calle y almacén
 síremlékét koszorúzzák a hízott
 llevará su nombre,
 diplomaták, utcát és áruházat
 - yo a sus manos estoy asecho, prieto
 neveznek róla,
 y me inclino
 – én öklét lesem,
 por el fusil enfangado.)
 s lehajlok érte,

 sáros fegyverért.)
Agarro, con presión en mi boca, tu nombre,

 como al verdín el que se ahoga.
Szorongatom a számban a neved,
 Entre mis dientes traspaso tu nombre
 mint a hínárt a vízbefulladó.
 a través de los mentidos amores.
 Fogam között viszem át a neved

 az összehazudott szerelmeken.
Habría que hablar sobre ti y cantar tu nombre,

 Como canta el soldado capturado,
Beszélni kellene rólad és elénekelni a neved,
 pero la primera palabra de cada signo estratégico es tu nombre,
 ahogy az elfogott katona énekel,
 así pues me está vetado pronunciarlo.
 de minden stratégiai jel első szava a neved,

 így aztán nem szabad kimondanom.
En las amargas conspiraciones de mi horas, cuando

 la preocupación vigila con desconfianza hasta la
Óráim keserű konspirációiban, mikor
 miseria, con atención sigo cada nombre pronunciado
 a gond a nyomorra is gyanakodva les,
 qué ha quedado de tu nombre sin expresar.
 minden kimondott névben azt figyelem,

 mi maradt még nevedből kimondatlanul.
Si me desgajara esa camisa sangrada,

 con la que me vistió harta de obligaciones el mundo,
Ha letépném magamról ezt a véres inget,
 todos podrían ver tu nombre tatuado sobre mi piel,
 melyet rám adott kötelességeivel a világ,
 y todo sería más sencillo a partir de entonces
 mindenki látná bőrömre tetovált neved,

 s attól kezdve minden egyszerű lenne.
Mas tu nombre tan sólo sigue apretado entre mis

 dientes, y como el padre en la trinchera mira
De csak szorongatom fogam közt a neved,
 las fotos de su nunca visto hijo,
 s ahogy lövészárokban nézegeti apja
 así te miro esperanzado.
 sohase-látott fia fényképeit,

 úgy nézlek reménykedve.
(Al final de la leyenda)


(A legenda végén)
Y también Dios al final de la gran leyenda

 cuando crucificar mandó, vinagre le dio beber,
Az Isten is a nagy legenda végén
 a quien tanto pisó fango por él.
 keresztre küldte, ecettel itatta,
 Para ayudar su creación moribunda,
 ki annyit járt a sárban őmiatta,
 mientras aquel repite con afán: ¡yo, yo!
 hogy segítsen döglődő teremtményén,
 Y sólo para saquear se junta en tropa,
 míg az szorongva hajtogatja: én, én!
 o si su amo al tren militar lo monta,
 és csak rabolni verődik csapatba,
 y danza altivo sobre su propia amargura.
 vagy ha ura bakavonatra rakja,

 s hetykén vigad saját keserűségén.
Si queda algo bueno a veces en el mundo,

 pequeños judas lo empringan pronto,
Ha akad még jó néha a világon,
 para luego como los que comparten destino,
 kis árulók mocskolják azt be gyorsan,
 contonean bajo luces, glorias esperando.
 aztán mint akik osztoztak e sorsban,

 fényben riszálnak, dicsőségre vágyón.
Pues no sé si vale la pena que vea

 quién es a quien aún le temen los cobardes.
Hát nem tudom, hogy érdemes-e látnom,
 El cuerpo del héroe, si atraviesa el pobre la violenta
 ki az, akitől félnek még a gyávák.
 muerte, por permanentes gusanos es devorado.
 A hős testét szolid nyűvek zabálják,

 ha átgázolt szegény a vad halálon.
(Apostilla)


(Ajánlás)
¡Oh, Príncipe de este mundo, de cacofonía,

 si con alardes nos echamos a la saliva,
Ó, hercege e kakofón világnak,
 frente a Dios, no hables de nosotros, mejor
 ha hencegve fekszünk bele a nyálba,
 tan sólo implora por nosotros, Che Guevara!
 az Istennél ne beszélj rólunk, inkább
 csak könyörögj érettünk, Che Guevara!


添加译本