Hoy fue un poeta búlgaro el que

Ma egy bolgár költő

se presentó en el programa

lépett fel a műsor keretében. Sárga

tenía una camiseta amarilla,

trikója volt, abban lépett fel,

con ella actuó

meg egy kék nadrágban,

y con un pantalón azul

a nejlonzacskóját pedig,

puso sobre la mesa

amiben a dolgait tart-

la bolsa de plástico

totta, kipakolta az asztalra

en que guardaba sus papeles

közvetlenül a mikrofon

justo frente al micrófono,

elé. Piszkosul tud zörögni

una bolsa así puede chirriar tremendamente

egy ilyen nejlonzacskó, mintha

como si tuviera dentro algún roedor,

valami rágcsálót tartana

dentro de la bolsa, claro,

benne, a zacskóban, és az

que roía al micrófono,

rágcsálná a mikrofont, hát

hubo pues un gran ruido

nagy zörgés volt, de zörgés

pero entre tal estrépito, aún así,

közben azért lehetett néha

se pudo oir de vez en cuando

hallani, hogy a bolgár beszél,

al búlgaro que hablaba,

a fordító sikoltozik, a

el traductor lanzaba chillidos, y la bolsa

zacskó zörög és a közönség

restallaba. El público estaba satisfecho,

meg van elégedve, így

así transcurría el programa

folydogált a műsor,

y nada lo detuvo.

és nem állt meg semmi.