Como el humo que vuela por el triste paisaje
Mint ólmos ég alatt lecsapódva, telten,
condensándose plenamente bajo el cielo de plomo
füst száll a szomorú táj felett,
flota mi alma
úgy leng a lelkem,
a ras de tierra.
alacsonyan.
Flota, pero no echa a volar.
Leng, nem suhan.
¡Alma dura, suave fantasía!
Te kemény lélek, te lágy képzelet!
que sigues las pesadas huellas del mundo,
A valóság nehéz nyomait követve
mírate aquí, abajo,
önnönmagadra, eredetedre
contempla tu origen.
tekints alá itt!
Aquí donde bajo el cielo otras veces tan líquido,
Itt, hol a máskor oly híg ég alatt
en la soledad de las amargas medianeras,
szikárló tűzfalak
el silencio monótono de la miseria
magányán a nyomor egykedvű csendje
amenazando, suplicando,
fenyegetően és esengve
disuelve la tristeza condensada
föloldja lassan a tömény
en el corazón de los meditabundos
bánatot a tűnődők szivén
y la mezcla
s elkeveri
con la tristeza de millones.
milliókéval.
Toda la humanidad
Az egész emberi
se prepara, aquí donde no hay más que ruinas.
világ itt készül. Itt minden csupa rom.
La hirsuta lechetrezna despliega su sombrilla
Ernyőt nyit a kemény kutyatej
en el patio abandonado de una fábrica.
az elhagyott gyárudvaron.
Por las delgadas escaleras de ventanas
Töredezett, apró ablakok
pequeñas y rotas, descienden los días
fakó lépcsein szállnak a napok
a la húmeda oscuridad.
alá, a nyirkos homályba.
Responde tú:
Felelj -
¿eres de aquí
innen vagy?
y por eso nunca te abandona
Innen-e, hogy el soha nem hagy
el grave deseo
a komor vágyakozás,
de parecerte a los demás miserables
hogy olyan légy, mint a többi nyomorult,
en quienes se atoró esta gran época
kikbe e nagy kor beleszorult
y en cuyos rostros todos los rasgos se deforman?
s arcukon eltorzul minden vonás?
Ahí descansas, donde la coja empalizada
Itt pihensz, itt, hol e falánk
guarda y vigila,
erkölcsi rendet a sánta palánk
gritando, el voraz orden moral.
rikácsolva
¿Te reconoces? Ahí las almas
őrzi, óvja.
esperan, vacías, un futuro construido, hermoso, firme,
Magadra ismersz? Itt a lelkek
igual que sueñan las parcelas,
egy megszerkesztett, szép, szilárd jövőt
grave, tristemente,
oly üresen várnak, mint ahogy a telkek
tener alrededor casas altas que tejan
köröskörül mélán és komorlón
un rápido murmullo. Los vidrios rotos,
álmodoznak gyors zsibongást szövő
incrustados en el fango, miran con sus ojos fijos,
magas házakról. Kínlódó gyepüket
sin luz, los solitarios y sufrientes prados.
sárba száradt üvegcserepek
A veces caen de las dunas
nézik fénytelen, merev szemmel.
dedales de arena...,
A buckákról néha gyüszünyi homok
y algunas veces revolotea, zumbando,
pereg alá... s olykor átcikkan, donog,
una oscura mosca, verde o azul,
egy-egy kék, zöld, vagy fekete légy,
atraída de los paisajes más plenos
melyet az emberi hulladék,
por los excrementos humanos
meg a rongy,
y los harapos.
rakottabb tájakról idevont.
A su modo pone aquí la mesa
A maga módján itt is megterít
la bendita madre tierra
a kamatra gyötört,
que sufre, hipotecada.
áldott anyaföld.
En una olla de hierro crece yerba amarilla.
Egy vaslábasban sárga fű virít.
¿Sabes tú
Tudod-e,
qué desnuda alegría —la de la conciencia—
milyen öntudat kopár öröme
te atrae y te arrastra para que el paisaje te atrape,
húz-vonz, hogy e táj nem enged és
y qué rico sufrimiento
miféle gazdag szenvedés
te empuja hacia allí?
taszít ide?
Así vuelve a su madre el niño
Anyjához tér így az a gyermek,
que rechazan y golpean en tierra extraña.
kit idegenben löknek, vernek.
En verdad
Igazán
sólo aquí puedes reír o llorar.
csak itt mosolyoghatsz, itt sírhatsz.
Aquí puedes ser dueña de ti misma,
Magaddal is csak itt bírhatsz,
oh, alma. Esta es mi patria.
óh lélek! Ez a hazám.
1933 tavasza