A Andor Németh
Németh Andornak
Sí, soy poeta, ¿pero a mí que puede
Költő vagyok - mit érdekelne
interesarme la poesía en sí misma?
engem a költészet maga?
No sería tan bello si la estrella
Nem volna szép, ha égre kelne
del río nocturno subiese al cielo.
az éji folyó csillaga.
El tiempo fluye lento, despacioso.
Az idő lassan elszivárog,
No cuelgo de la leche de las fábulas
nem lógok a mesék tején,
pues sorbo un mundo puro, verdadero,
hörpintek valódi világot,
coronado por un cielo espumoso.
habzó éggel a tetején.
Bello es el manantial, ¡bañarse en él!
Szép a forrás - fürödni abban!
Mientras la calma y el temblor se abrazan,
A nyugalom, a remegés
entre la espuma nace, inteligente,
egymást öleli s kél a habban
la dichosa, feliz conversación.
kecsesen okos csevegés.
¡Y qué me importan los demás poetas!
Más költők - mi gondom ezekkel?
Que hasta la misma pechuga se ensucien
Mocskolván magukat szegyig,
y que finjan estar muy embriagados
koholt képekkel és szeszekkel
de imágenes fabricadas y alcohol.
mímeljen mámort mindegyik.
Yo dejo atrás este bar del presente,
Én túllépek e mai kocsmán,
dejo atrás la razón, y ¡mucho más!
az értelemig és tovább!
¡Qué vil sería si fingiera ser,
Szabad ésszel nem adom ocsmány
con mi mente tan libre, un criado estúpido!
módon a szolga ostobát.
¡Que comas, bebas, abraces y duermas!
Ehess, ihass, ölelhess, alhass!
¡Y que te midas con el universo!
A mindenséggel mérd magad!
¡Ni aún a regañadientes serviré
Sziszegve se szolgálok aljas,
de criado a los pobres opresores!
nyomorító hatalmakat.
¡No hago pactos! ¡Déjame ser feliz!
Nincs alku - én hadd legyek boldog!
Si no, cualquiera a mí me ofendería,
Másként akárki meggyaláz
alguien me encontraría manchas rojas
s megjelölnek pirosló foltok,
y absorbería la fiebre mis savias.
elissza nedveim a láz.
No, yo no cierro mi boca litigante.
Én nem fogom be pörös számat.
A la razón me quejo de mis penas.
A tudásnak teszek panaszt.
El siglo me contempla, protector.
Rám tekint, pártfogón, e század:
El labrador, arando, piensa en mí.
rám gondol, szántván, a paraszt;
El cuerpo del obrero me presiente
engem sejdít a munkás teste
entre dos movimientos secos, rígidos.
két merev mozdulat között;
Por mí espera en la puerta de algún cine,
rám vár a mozi előtt este
de noche, el mozalbete mal vestido.
suhanc, a rosszul öltözött.
Y donde batallones de granujas
S hol táborokba gyűlt bitangok
van contra mis poesías enfiladas,
verseim rendjét üldözik,
se echan a andar los tanques fraternales
fölindulnak testvéri tankok
a traquetear mis rimas por el mundo.
szertedübögni rímeit.
Esto digo: que aún no es grande el hombre,
Én mondom: Még nem nagy az ember.
aunque él, irrazonable, si lo crea.
De képzeli, hát szertelen.
Que sus padres no le pierdan de vista;
Kisérje két szülője szemmel:
padre y madre:¡la razón y el amor!
a szellem és a szerelem!
1937