¿Pero quién me prohibe hablar de mis tormentos
Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott
mientras iba a mi hogar?
hazafelé menet?
Como un suave rocío descendía en el césped
A gyepre éppen langy sötétség szállott,
la tibia oscuridad
mint bársony-permeteg
y las delgadas hojas, debajo de mis plantas,
és lábom alatt álmatlan forogtak,
como niños golpeados, murmurando en voz baja,
ütött gyermekként csendesen morogtak
giraban sin cesar.
a sovány levelek.
Las malezas espiaban en cuclillas, al mismo
borde de la ciudad.
Fürkészve, körben guggoltak a bokrok
El viento del otoño se tambaleaba, lento.
a város peremén.
La tierra, en su humedad,
Az őszi szél köztük vigyázva botlott.
recelosa acechaba los despiertos faroles.
A hűvös televény
Cerca de mi camino graznó un pato salvaje
a lámpák felé lesett gyanakvóan;
echándose a volar.
vadkácsa riadt hápogva a tóban,
Pensé: si alguien me ataca, cómo pues defenderme
amerre mentem én.
en esta soledad.
Y un hombre en ese instante apareció en el verde,
Épp azt gondoltam, rám törhet, ki érti,
mas no dejó de andar.
e táj oly elhagyott.
Vi como se alejaba. Él podría robarme
S im váratlan előbukkant egy férfi,
pues ni siquiera tengo ganas de defenderme:
de tovább baktatott.
¡mi miseria es total!
Utána néztem. Kifoszthatna engem,
Pueden tomar en cuenta lo que he telefoneado
hisz védekezni nincsen semmi kedvem,
y a quién, cuándo y por qué,
mig nyomorult vagyok.
y consignar en actas mi suenos, con los nombres
de aquellos que los ven.
Számon tarthatják, mit telefonoztam
No me imagino cuándo hallarán un motivo
s mikor, miért, kinek.
No me imagino cuándo hallarán un motivo
Aktákba irják, miről álmodoztam
mi derecho de ser.
s azt is, ki érti meg.
Y en este país mío las frágiles aldeas
És nem sejthetem, mikor lesz elég ok
(mi madre nació allí)
előkotorni azt a kartotékot,
se cayeron del árbol viviente del derecho
mely jogom sérti meg.
como estas hojas, y
si la arrugada mala suerte las pisotea,
És az országban a törékeny falvak
cada una rechina gritando su miseria
- anyám ott született -
y al polvo va a morir.
az eleven jog fájáról lehulltak,
Yo así no imaginaba el orden. Tal no era
mint itt e levelek
de mi alma el anhelar.
s ha rájuk hág a felnőtt balszerencse,
No pensé que la vida pudiera ser tan fácil
mind megcsörren, hogy nyomorát jelentse
para el astuto, ¡ay!
s elporlik, szétpereg.
Ni creí que la gente votara, cabizbaja,
con terror, para luego reir sin freno cuando
Óh, én nem igy képzeltem el a rendet.
la cena funeral.
Lelkem nem ily honos.
No era así como yo me imaginaba el orden.
Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet,
A pesar de que a mí
aki alattomos.
me golpeaban tanto –sin yo saber por qué–
Sem népet, amely retteg, hogyha választ,
cuando era un pequeñín,
szemét lesütve fontol sanda választ
y una buena palabra me hubiera hecho más dócil.
és vidul, ha toroz.
Mi madre estaba lejos y mis parientes eran
tan ajenos, ¡oh, sí!
Én nem ilyennek képzeltem a rendet.
He crecido. En mis dientes una materia extrana
Pedig hát engemet
el tiempo acumuló
sokszor nem is tudtam, hogy miért, vertek,
y en el pecho la muerte. Pero tengo derechos
mint apró gyermeket,
y todavía no soy
ki ugrott volna egy jó szóra nyomban.
y en el pecho la muerte. Pero tengo derechos
Én tudtam - messze anyám, rokonom van,
y todavía no soy
ezek idegenek.
no es tan caro que calle aun a sabiendas de
¡que no soy libre, no!
Felnőttem már. Szaporodik fogamban
¡Mi verdadero jefe guía en mí, dentro! Somos
az idegen anyag,
conciencia, humanidad,
mint szivemben a halál. De jogom van
y no fieras. Si el pecho madura los anhelos
és lélek vagy agyag
nunca lo archivarán.
még nem vagyok s nem oly becses az irhám,
¡Ven a mí, libertad, ven a parir el orden,
hogy érett fővel szótlanul kibirnám,
y a tu hijo hermoso y grave enséñale a las buenas
ha nem vagyok szabad!
y déjale jugar!
Az én vezérem bensőmből vezérel!
Emberek, nem vadak –
elmék vagyunk! Szivünk, mig vágyat érlel,
nem kartoték-adat.
Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat!