Ma egy bolgár költő

Hoy fue un poeta búlgaro el que

lépett fel a műsor keretében. Sárga

se presentó en el programa

trikója volt, abban lépett fel,

tenía una camiseta amarilla,

meg egy kék nadrágban,

con ella actuó

a nejlonzacskóját pedig,

y con un pantalón azul

amiben a dolgait tart-

puso sobre la mesa

totta, kipakolta az asztalra

la bolsa de plástico

közvetlenül a mikrofon

en que guardaba sus papeles

elé. Piszkosul tud zörögni

justo frente al micrófono,

egy ilyen nejlonzacskó, mintha

una bolsa así puede chirriar tremendamente

valami rágcsálót tartana

como si tuviera dentro algún roedor,

benne, a zacskóban, és az

dentro de la bolsa, claro,

rágcsálná a mikrofont, hát

que roía al micrófono,

nagy zörgés volt, de zörgés

hubo pues un gran ruido

közben azért lehetett néha

pero entre tal estrépito, aún así,

hallani, hogy a bolgár beszél,

se pudo oir de vez en cuando

a fordító sikoltozik, a

al búlgaro que hablaba,

zacskó zörög és a közönség

el traductor lanzaba chillidos, y la bolsa

meg van elégedve, így

restallaba. El público estaba satisfecho,

folydogált a műsor,

así transcurría el programa

és nem állt meg semmi.

y nada lo detuvo.