A fáradt szél kékes foszlányai,

Jirones azulosos de viento cansado,

merev mozdulatok egyformasága.

monotonía de ademanes rígidos.

Egy molyrágta arc megmerül

Roído de polillas, un rostro naufraga

a szürkület mosdóvizében.

en los grises enjuagues del ocaso.

Alig felfogható hang:

Un ruido casi imperceptible:

egy ág hullása az emlékezetben.

la caída de un ramo en la memoria.

Terasz, hol sárga fű tenyészik

Una terraza; hierbas amarillas

a nagy kőasztalon.

Crecen sobre la gran mesa de piedra.

Ki hinné, hogy itt egyszer vacsoráztak,

Se cenó aquí una vez, quien lo creyera,

s megszelték a nyöszörgő kenyeret.

se partieron los panes quejumbrosos.

Inas, szikár árnyékok járnak erre,

Sombras enjutas, magras, aquí pasan,

a rég halottak képei,

imágenes de muertos ha mucho se deslizan

s félresiklanak a kinyújtott kéz elől.

ignorando las manos que se tienden.

Ha jönne végre egy,

Si al fin llegara una de ellas,

kinek hajában hullócsillagok,

y en sus cabellos, estrellas fugaces

s tekintetében egy sereg hal el,

y en su mirada ejércitos murieran,

nyomában a sötétség

lo oscuro de su huella

az elszivárgó fény fonákja lenne.

sería el reverso de la luz que escapa.

Escobar Holguín y