Mint ólmos ég alatt lecsapódva, telten,
Como el humo que vuela por el triste paisaje
füst száll a szomorú táj felett,
condensándose plenamente bajo el cielo de plomo
úgy leng a lelkem,
flota mi alma
alacsonyan.
a ras de tierra.
Leng, nem suhan.
Flota, pero no echa a volar.
Te kemény lélek, te lágy képzelet!
¡Alma dura, suave fantasía!
A valóság nehéz nyomait követve
que sigues las pesadas huellas del mundo,
önnönmagadra, eredetedre
mírate aquí, abajo,
tekints alá itt!
contempla tu origen.
Itt, hol a máskor oly híg ég alatt
Aquí donde bajo el cielo otras veces tan líquido,
szikárló tűzfalak
en la soledad de las amargas medianeras,
magányán a nyomor egykedvű csendje
el silencio monótono de la miseria
fenyegetően és esengve
amenazando, suplicando,
föloldja lassan a tömény
disuelve la tristeza condensada
bánatot a tűnődők szivén
en el corazón de los meditabundos
s elkeveri
y la mezcla
milliókéval.
con la tristeza de millones.
Az egész emberi
Toda la humanidad
világ itt készül. Itt minden csupa rom.
se prepara, aquí donde no hay más que ruinas.
Ernyőt nyit a kemény kutyatej
La hirsuta lechetrezna despliega su sombrilla
az elhagyott gyárudvaron.
en el patio abandonado de una fábrica.
Töredezett, apró ablakok
Por las delgadas escaleras de ventanas
fakó lépcsein szállnak a napok
pequeñas y rotas, descienden los días
alá, a nyirkos homályba.
a la húmeda oscuridad.
Felelj -
Responde tú:
innen vagy?
¿eres de aquí
Innen-e, hogy el soha nem hagy
y por eso nunca te abandona
a komor vágyakozás,
el grave deseo
hogy olyan légy, mint a többi nyomorult,
de parecerte a los demás miserables
kikbe e nagy kor beleszorult
en quienes se atoró esta gran época
s arcukon eltorzul minden vonás?
y en cuyos rostros todos los rasgos se deforman?
Itt pihensz, itt, hol e falánk
Ahí descansas, donde la coja empalizada
erkölcsi rendet a sánta palánk
guarda y vigila,
rikácsolva
gritando, el voraz orden moral.
őrzi, óvja.
¿Te reconoces? Ahí las almas
Magadra ismersz? Itt a lelkek
esperan, vacías, un futuro construido, hermoso, firme,
egy megszerkesztett, szép, szilárd jövőt
igual que sueñan las parcelas,
oly üresen várnak, mint ahogy a telkek
grave, tristemente,
köröskörül mélán és komorlón
tener alrededor casas altas que tejan
álmodoznak gyors zsibongást szövő
un rápido murmullo. Los vidrios rotos,
magas házakról. Kínlódó gyepüket
incrustados en el fango, miran con sus ojos fijos,
sárba száradt üvegcserepek
sin luz, los solitarios y sufrientes prados.
nézik fénytelen, merev szemmel.
A veces caen de las dunas
A buckákról néha gyüszünyi homok
dedales de arena...,
pereg alá... s olykor átcikkan, donog,
y algunas veces revolotea, zumbando,
egy-egy kék, zöld, vagy fekete légy,
una oscura mosca, verde o azul,
melyet az emberi hulladék,
atraída de los paisajes más plenos
meg a rongy,
por los excrementos humanos
rakottabb tájakról idevont.
y los harapos.
A maga módján itt is megterít
A su modo pone aquí la mesa
a kamatra gyötört,
la bendita madre tierra
áldott anyaföld.
que sufre, hipotecada.
Egy vaslábasban sárga fű virít.
En una olla de hierro crece yerba amarilla.
Tudod-e,
¿Sabes tú
milyen öntudat kopár öröme
qué desnuda alegría —la de la conciencia—
húz-vonz, hogy e táj nem enged és
te atrae y te arrastra para que el paisaje te atrape,
miféle gazdag szenvedés
y qué rico sufrimiento
taszít ide?
te empuja hacia allí?
Anyjához tér így az a gyermek,
Así vuelve a su madre el niño
kit idegenben löknek, vernek.
que rechazan y golpean en tierra extraña.
Igazán
En verdad
csak itt mosolyoghatsz, itt sírhatsz.
sólo aquí puedes reír o llorar.
Magaddal is csak itt bírhatsz,
Aquí puedes ser dueña de ti misma,
óh lélek! Ez a hazám.
oh, alma. Esta es mi patria.
1933 tavasza