Z domoviny, ak ešte vládzeš,

Hazádból, hogyha még bírod,

Ó, Maďar, neodchádzaj.

Ne menj el, ó, magyar.

Na únik dôvod stále nájdeš,

Hogy menekülj, lesz mindig ok,

A stále, aby si zostal.

És mindig, hogy maradj.

Itt áldozat, s vajon mi ott?

Tu obeť, a ktovie čo tam?

Bevándorló lehetsz,

Prisťahovalcom môžeš byť

Nem tudhatod, végül melyik

Nemôžeš vedieť, napokon ktorý

A súlyosabb kereszt.

z krížov ťažší môže byť.

Ez a föld régóta ugar,

Terméketlen, sivár,

Táto zem oddávna úhor,

De van még, ki zenét szerez,

Neúrodný, pustý,

És színházat csinál,

Ale je ešte, kto hudbu zloží

Szeret és harcol semmiért,

A divadlo robí,

Mert másként nem tehet.

Hogy itt vagy, erőt ad nekik,

Miluje a pre nič bojuje,

S ők itt vannak veled.

Lebo inak nemôže konať.

Lehet, hogy nem jön jobb soha,

Dáva im silu, že tu si,

Ki itt él, mélyrepül.

A chcú tu s tebou zostať.

Megúszhatják a vétkesek,

S te bűnhődsz vétlenül,

Vari, už nikdy nebude lepšie,

Míg annyi jóval van tele

Kto tu žije, hlboko letí.

A másik serpenyő,

Možno vinní vyviaznu,

Ha baj van, ki ne mentené,

A tvoje pokánie je bez viny,

Ami még menthető?

De itt van szükség rád nagyon,

Stále toľkými dobrotami je

Sötétben lenni fény,

Druhá panvica plná,

Hogy fölemeld, ki megrogyott,

Ak nastanú potiaže, kto by ne ratoval,

És bátorítsd, ki fél.

Čo sa ešte zachrániť dá?

Maradj, mert meg kell védeni,

Kinek nincs is hova,

Tu ťa ale veľmi potrebujeme,

Legyen szegény, hajléktalan,

V tme sviecom buď,

Zsidó, meleg, roma,

Aby si zdvihol, kto poklesol,

Vagy bárki más, aki alól

A posmeľ, kto je strachopud.

Kihúzták a talajt.

Légy fül, ha semmit nem tehetsz,

Zostaň, lebo hájiť treba

Ki hallja még a jajt.

Kto nemôže nikam,

Ez frontvonal, ez harcmező,

Nech je chudák, bezdomovec

S még így is otthonod,

Žid, teplý, cigán,

Rád simul minden rég bejárt

Tered, kamaszkorod.

Alebo hocikto iný, ktorému

Taposhatnak röhögve mind

Vytiahli pôdu spod nôh.

Az összes elveden,

Ak nič nemôžeš, buď uchom,

De szétolvadnak a szavak

Kto ešte počuje bôľ.

Az anyanyelveden.

Ne hidd, hogy semmi eszközöd,

Je frontovou líniou, bojišťom,

Fegyver vagy te magad,

I tak tvojou domovinou,

Mind különleges ügynök az,

Priľahne ťa dávnym

Ki mégis itt marad.

Námestím, pubertou tvojou.

Maradj tövisnek, bőr alatt,

Ha bírod még, magyar,

Všetci sa môžu rehotavo dupať

Légy viszkető seb, mit a kéz

Po všetkých tvojich zásadách,

Álmában is vakar.

Ale slová sa roztopia

Itt áldás is, másutt csak egy

V maminých slovách.

Bevándorló lehetsz.

Ki mondja meg, végül melyik

Never, že nemáš prostriedok,

A súlyosabb kereszt?

Zbraňou si sám,

Ako zvláštny agent,

Ktorý tu predsa zostal sám.

Zostaň tŕňom, pod kožou

Ak ešte vládzeš, Maďar,

Buď svrbiacou ranou,

ktorú si aj vo sne škrabal.

Tu požehnaním, inde len

Prisťahovalcom môžeš byť.

Kto povie, napokon ktorý

z krížov ťažší môže byť?