Nuž prišla si domov, veru domov, veru,

Hát hazajöttél, hát haza, hát,

mohli by sme si rozsvietiť kupolu,

kivilágíthatnánk a kupolát,

ale včera, klenba včera spľasla,

de tegnap, tegnap leeresztett,

na jednoduchý strop sa narovnala,

beállt egyszerű mennyezetnek,

unavený som dnes veľmi veľmi,

nagyon nagyon fáradt vagyok ma,

zuby cvakajúc som sa piplal básňami,

verset szöszöltem fogvacogva,

ani kabát ani deka moja plagátom nie je,

kabátom sem, pokrócom sem plakát,

nič, len báseň, len báseň ma burcuje

ki semmi sem dobol, csak a vers, csak a vers,

ak ju poslúchaš, veľmi sleduješ,

ha ráfigyelsz, ha nagyon ráfigyelsz,

nuž prišla si domov, veru domov, veru,

hát hazajöttél, hát haza, hát,

mohla si vidieť kúpajúcu sa družinu

láthattad szonettek fürdőző csapatát,

ja len viem, sonety šli na pláž všetky šli,

mind strandra ment, én csak tudom,

babral som sa s ich kúpacími čiapkami,

elbabráltam fürdősapkáikon,

kým ťuťmácke tercíny a chmúrne ottavy

míg málé ottavák és méla tercinák

ustavične kukuricu varenú zobali,

csak rágcsálták a főtt kukoricát,

odchádzať ich odo mňa, vidieť mohla si,

láthattad őket, tőlem mentek el,

bez rímov niet básne, pískali hvízdali,

azt fütyörészték, hogy rímelni kell,

ako stádo sa pritom cválali

bár úgy csörtettek, mint a csorda,

po nich nezostal kameň na kameni,

mindent össze enjambement-ozva,

rozhliadni sa všade samá motanica

nézz csak körül, nézd, csupa kuszaság

stôl a papier môj (a zemeguľa?)

az asztalom, papírom (s a világ?)

tak si znova späť, doma, veru,

hát hazajöttél, hát haza, hát,

rozbalíš si studenú porcovanú večeru,

kicsomagolsz húsz deka hideg vacsorát,

včerajší čaj ohreješ znova,

alágyújtasz a tegnapi teának,

zo stropu sa vyoblí kupola,

a plafon szépen visszapúposodik kupolának,

a na jej vrchole oblohu okrúhlu nájdeš,

és a csúcsában kerek égre lelsz,

ak ju sleduješ, ak ju veľmi sleduješ.

ha ráfigyelsz, ha nagyon ráfigyelsz.